Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

tőkékben gyakran fölbukdácsoltak. Népünk lóimádata a legutóbbi időkig kiütközött. Valósággal szemefénye volt a gazdáknak egy-egy szép remondának való csikó. Be kocsis és igavonó lovaikat is csaknem dédelgették. A legjobb pénzkereseti forrásuk az értékes, szép lovak voltak. Ifjaink pedig, amikor csak arra alkalom nyilott, csoportosan is lóra pattantak. Ünnepélyes alkalmakkor /ágyvitel stb./ vagy előkelőségek érkezése alkalmával if jaink mindig örömmel szerveztek lovasbandériumot és ugy parádéztak. Pásztorünnepeken, lakodalmi alkalmakkor gyakran rendeztek futtatásokat. Mindezekből nyilván láthatjuk, hogy a Kiskunságon mily nagy becse volt a lovaknak, nemcsak háborús időkben, hanem gazdasági és társadalmi életben is, a világháborúk annyi szépet és jót elsöprő idejéig. Jegyzetek

; 1. Részletes adatok a halasi levéltár I. sz. jegyzőkönyve első lapjain olvashatók. 2. Halasi levéltári adatok. -3. Névsorukat s az iratot a halasi Lt. őrzi. 4. A Kiskun szabad lovascsapatban szolgáló nagyapám elbeszéléséből. 5. Nagyapám és Takács János szanki lakos elbeszélései után. II. fejezet A lótenyésztés jelentősége és emelése Az állattartás, nem utolsó sorban a lótartás jelentősége a Kiskunságon már a régmúlt századokban is igen nagy volt. A redemptió /1745/ idejéig itt a földművelést csak igen kis mértékben űzték eleink, de mint nomád - pásztorkodó nép