Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)

Nagy Czirok László: A lótenyésztés múltja és jelene a Kiskunságon

ket nyertek... A Napóleoni háborúk idején a verbuválásokkal összeszedett lovassági erók között is ott vitézkedtek a kunok Wagramnál, Austerlitznól és számos más ütközetekben, igy Lipcsénél is a "népek csatájában". Résztvettek a kun lovasok a francia erók ellen vivott győri csatában is, melyről gyerekkoromban még beszélgettek az öregek. "Retirálj, retirálj, Komáromig meg se állj!" A halasi fölkelők nagyszerű helytállásukért legfelsőbb elismerést nyertek.^ Szabadságharcunk idején a Kiskun Kerületben "szabad lovas csapatot" verbuválták. Jól verekedtek a délvidéki harcokban. Ott voltak Szenttamás győzelmes bevételénél, majd a kaponyai csárdánál más honvéd erők segitségével vivőtt győzelmes csatával a szorongatott Szabadkát is megmentették. Nemcsak pusztáink szabad téréin, hanem a haza védelmében is mindig örömmel ült lóra a kun ember. Még Rózsa Sándor szabad csapatában a "puszták fiai" között is ott találjuk a kunokat, kiknek süreje valóban a nevesebb,bátrabb, pásztoros emberből került ki. "Ostorosok"-nak nevezték őket akkoriban, de ostoraik mellett ott szorongatták árkány

aikat is /csikófogó kötél/, melyekkel sok tokost lerántottak a lóról. Szűr József /halasi/ pásztorember valahogyan osztrák fogságba került s Aradon a Liliom utcában őrizték - egy magas kőfallal kerített helyen -, több fogoly társával, de csak az Ő cifra szűrj ét, nagyszélü, darutollas kalapját, taligakerék formájú sarkantyúját bámulták, a vasas tisztek, majd felszólították, hogy mutatná meg, miképpen kezelték az árkányt? Szűr József elmondta, hogy ő azt csak a maga lován tudná megmutatni. Amikor lóra ült, s annak oldalát megszúrta a sarkantyúval, átrepült vele a kőfalon. Nem is találkoztak vele