Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Csalog Zsolt: A kocsi és szekér Szentes vidékén
vaslőcs kétségtelenül erősebb, viszont koptatja a szomszédos alkatrészeket és nagyon zörög* Inkább a nagyobb terheket szállító szekéren és igás kocsin használják. A falőcs eltörhet, de szebbnek tartják. Közlekedésre használt járműre csak falőcsöt tesznek, s minél vékonyabb és hajlottabb, annál szebb. A megrendelő egyéni izlése és a lőcsök nagy kérdésében elfoglalt pártállása szerint választ. Ilyesmin már össze is lehet veszni, vagy legalábbis lenézik azt, aki bután azt állítja, hogy pl. a vaslőcs jobb. - Vasalatlan falőcs csak gyári és katonai kocsikon van. A vasalkatrészek számának gyarapodása a kocsin élesen kivehető tendencia. Az öreg kovácsok mondják, hogy inaskorukban még alig volt mit vasalni a kocsin* Az átalakulás következménye volt a bognáripar észrevehető pangása a 90-es években. hHosszu fejlődés után állt elő csak a század elejón a mai helyzet, hogy a közösen készített kocsi árából a kovács és a kerékgyártó 2+1 arányban részesednek. /A fa drágulása tolta vissza az arányt utóbb . némileg; a 40-es években már 35-40 %-ot kapott a bognár./ Egyes faalkatrészek anyagot váltottak. Pl. a ma vasból készült lőcsguzs - mint neve is mutatja - füzvesszőből volt még a század végén is,a lőcskáva szintúgy. Sok más rész régen egyszerűen nem létezett, mint a sok borító- és díszítőresz. Misem mutatja mindezt jobban, mint a terminológia kettőssége. A farészek neve magyar; oldal, ajsövin, rud, stb., vagy legalábbis régi kölcsönzés;pl. lőcs. Ezzel szemben az uj vasalkatrészeknél csupa frissenkapott német nevet találunk; stiszni, cug, toknisróf, stészni, ástok /fából van, de a vastengellyel kapcsolatos/, platnisszeg, akszmuter, stb. stb. A környéken természetesen híre sincs német származású kovácsnak, de maguk a kovácsok mondják, hogy mesterségük német eredetű, a kovács-tudás Pest felé és nyugatra fejlettebb, onnan kapták ők is. A legényvándorlás, mely végig északnyugatra, Félegyháza, Kecskemét, Nagykőrös és a pesti gyárak felé irányult /míg Szentesre régen inkább délről, pl. Vásárhelyről, de nemegyszer Erdélyből
