Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai
1804. n A Jancsi hamis bolond." /Nem igazi, csak tetteti magát./ 1804. "Sok kecskeméti hamis kofákat hordoztam már, de csak nem láttam még olyan hamis kan kofát, mint Padár Pál!" 1804. "Fogadásának ura nem lett, hanem a kapuféltől vett bú csút. " /Megszökött./ 1804. Szénási András emberire van gyanúja, kinél vellás volt Sós Ferenc nevű, " aki nem egészen jóhirü ember ". 1804. Akik a ház padlásajtaját bottal kifeszítették, igy vallottak: " Eszünk ágazatjában sem volt az nékünk, hogy lopjunk, hanem hogy részegek voltunk. " 1805. "Egy alacsony, hajlott ideiü asszony. " /Öreg./ 1805. "Az anyja is megesett személy volt Tót Jutkának, a me nye is és igy ez nemzetséges nyavalya rajtok. " 1805. "Orbán Mihály egész nap semmit sem dolgozik, csak ser- te-pertél, éjjel pedig odakóborol ." 1805. "Nehezen bejött, ahol is a padkára ült le." Az édesatyja mondja: "Üjjék Ked a padra, nem gyerek Ked már, s ugy nagy huzakodva ült a padra. " 1805. "Azért fizettem meg érte, mert Sándor Ferenc mondotta, ha megfizetek nem hozat be. Ég hát azt gondoltam ma gamban, hogy 5-6 Forintért nem fájlalom Biró Uramnak fejét. " /ludlopás./ 1806. "Kurta korcsmát mér." /Engedély nélküli bormérés./ 1806. "Hihető, hogy Burkus Sára leánya lopta el a fehér ken dőt, ki különben is szóbeli személy. " 1806. "Lovasné Vargánénak, ez ismét amannak szóval adósak nem maradtak, egyik a másiknak mindent visszamondván." 1806. Valami Samu nevü ember meghalt Biró János tanyáján. "Teljességgel ki nem lehetett tanulni, hogy hová való, micsoda nemzet, sőt a beszédit is alig lehetett érte ni. Igen fanyelvü volt, elegendő eszünek nem látszott, Mikor evett is, gyakran kitörte a nehéz nyavalya. " 1806. Horváth András Házánál a kvártélyban lévő Huszárok közül az egyik megszökött. Mikor a káplár pirongatta a
