Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1965)
Szabó Kálmán: A kecskeméti állattenyésztés szókincse és szólásmondásai
óráig ." 1796. " Beszéld el, mert tudva vagyon minden dolgotok, kivel , honnan hajtottad a két Ökröket a cserényhez, kivel nyúztátok meg, hová tettétek a húsát, faggyát, jelen volt-e maga a gulyás, Csonka Jóska? " " Én nem hajtot tam, hanem a balázsi járásban, Izsákon alól találtam . A bojtárral megnyúztuk, húsát eléltük, faggyá semmi sem volt ." "Mikor esett ezen ökörnek levágása? " " Amint a magam fejibül gondolom, a kecskeméti belső vásár u- tán esett, de mennyi időre, azt nem tudom ." 1796. "Rácz Szabó István a marhákat nem őrizte, hanem több nyire ide s tova csavargott, kupeckedett, hajtogatott , bujtarjai is azalatt, holott a marháiknak dög;e nem volt, siralmas károkat okoztak a marhák levagdosásá- val, bőreiket dögnek szine alatt hazaküldték. A barmo kat tovább ott lenni nem engedtük, hanem felhajtatván nevezett gulyás jelenlétébe elszaggattuk, számba vettük tetemes nagy kárunkat. A gulyás számot adott oly- formán, hogy marháiba Sakmánt /zsákmányt/ ne vessünk , inkább 6 pénzzel bennünket kielégit ." 1796. Kék G-yörgyné tehenét büjöivén-bájolván, amidón istál lójában füstölné gondatlanságból a tüzes cserepet letévén a széna murvába. t A tüz annyira terjed, hogy a nagy füstben tehene és borja megfulladott. Öregségére nézve a testi büntetést nem birja, ezért két egymás titán való vasárnap délig a közönséges helyre kiállít tasson . /Nyilvános, forgalmas hely, pl. a templom elé./ Hibája és vétke feje fölibe felírattatván. " 1797. " Harmadfű üsző volt, már borjú volt benne, hanem hogy árkos volt, a borjú benne megfordult . /A telelő árkába beleesett./ Mind a borjú, mind maga megdöglött. " 1797. Simonyi István szalmázója vallja mikor kérdezik; hányszor voltál fogva? Hány pálcát kap táj.? "Nem tudom, en gem sokszor megvertek, néha szüntelen is ." 1797. Pataki István szalmázója mondja; "Mert fáziic ám az én
