Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Negyedik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Itt maradtam másfél évig és nagyon elégedett voltam az állásommal. Azután elindultam a nagyvilágba, először Itália mosolygó mezőire, aztán Németországba. - Amidőn hátizsákkal a hátamon az országúton bandukoltam, igazi örömet éreztem, mert Isten szép, szabad természetében, ahol kedvemre mozoghattam, az elszenvedett gyötrelmeket is elfeledtem. Szabadnak éreztem magam, mint a madár, és vidáman haladtam előre - a pillanat bűvöletében nem gondolva a holnapra! / További utam Németországban már kényelmetlenebb volt, mert itt még a eéhrendszer ural- [N-W88] kodott, és mint iparoslegénynek, ehhez kellett alkalmazkodnom. Vándorlegény-szállásokon kellett megszállnom és nem volt szabad másféle fogadóba mennem, pl. Frankfurtban sem fogadtak be, sem pénzért, sem szép szóra. - Semmiféle kényszer nem kellemes, de engem ez a szabály különösen kellemetlenül érintett. Ez a vándorlegény szállások on folyó élet undorító volt nekem, ahol durva, műveletlen, megcsontosodott mesterlegényekkel és öreglegényekkel kellett érintkeznem (akik, mint a bolygó zsidó, Örökké vándoroltak és mindenhonnan kiutasították őket). Nyers, trágár beszédük, durva tréfáik a legkevésbé sem nyerték meg tetszésemet. — Itt ismertem meg igazán a kézműveseket, mindenféle céh tagjait, nyomorúságos életüket, itt nyomát sem találtam egy magasan kitűzött cél felé való nemesebb törekvésnek, és úgy találtam, hogy ezeknek az embereknek fogalmuk sincsen annak az iparnak nemes jelentőségéről, amely a tudománnyal kéz a kézben, egymást támogatva halad. Ezek közt az emberek közt nem tudtam magamat képezni, s oly nyomasztó érzés volt köztük élnem, ami mindig / ezt a közmon- (N4/89| dást juttatta eszembe „Aki korpa közé keveredik..." Egy iparoslegény akkoriban Németországban eléggé megvetett személy volt, a sok rühes birka miatt, amely a nyájba keveredett. Ezt sajnos gyakran kellett éreznem! Természetesen nem képzelhettem, hogy velem kivételt tesznek, az emberek nem válogatnak, mindent egy kalap alá vesznek. — Ehhez járul még, hogy Németországban az üvegkereskedés éppúgy, mint a porcelánkereskedés, a kereskedők kezében van, az üvegesipar pedig csak ablakokkal foglalkozik. Amikor Mannheimben „táblaüveges"-ként voltam, hátul az udvarban egy kis műhelyben dolgoztam, a vevőkkel nem is voltam kapcsolatban. Amikor 4 legénytársam, akik nagyolok vagy keretkészítők voltak, az asztalosmunkát elkészítették, ezt nekem kellett beüvegeznem. Ebben állt egész működésem! Berlinben még rosszabb volt a helyzetem. — Ifjúkori barátom, E. Wagner meghívására mentem oda, aki atyámnál tanult ki. Emil Berlinben egy özvegyasszonyt vett feleségül, s ezzel természetesen egzisztenciát teremtett, egy üvegesműhely tulajdonosa lett. / Késő ősszel érkeztem [N4/90] oda, s miután több hétig legényként dolgoztam nála, közölte, hogy mivel nincs munkája, engem sem tud foglalkoztatni, s elődjének adósságai miatt olyan rossz helyzetben van, hogy nekem a továbbiakban nem tud „fizetést" adni, de fogadjam el baráti ajánlatát, és a telet töltsem házában, mint vendég! De ha valahol másutt találok helyet magamnak, ő nem fog visszatartani. -Természetesen első dolgom volt valami állás után nézni, de hiába, az idomár nagyon előrehaladott, a karácsony már a küszöbön állt. Minden hely be volt már töltve. Most, a tél közepén utazzam tovább, amikor meg vagyok győződve arról, hogy sehol sem találok helyet magamnak? Kitegyem-e magamat annak, hogy végül országúti csavargónak tartsanak? Nem, kénytelen voltam elfogadni Emil ajánlatát, és maradni. Még haza sem mehettem volna, mert vétettem volna a szokások ellen; az akkori társadalmi nézetek és régimódi előítéletek szerint ez szégyen lett volna, / kollégáim és honfitársaim megvetését vontam volna magamra, ha a szo- [N4/91] kásos, szükséges 3 év letelte előtt térek haza Pestre! - Szüleim ebben a helyzetben azt tanácsolták, mások előtt hallgassak munkanélküliségemről, mivel ez szégyen lenne, és jóváhagyták, hogy maradjak. - A pénz, amit hazulról küldtek, gyéren csörgedezett, és alig volt elégséges a