Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

[U/55] ezeket Carl azonban már ismerte, vagyis így ez az utazás most / számára teljesen felesleges, elhatároztam, hogy ezt a kb. 4 hetes utat egyedül teszem meg. Tervem volt Mantuából Cremonába, Lodiba, MUdnóba, onnét Comdba, Leccóba, Bergamóba, Bresciába és újból Veronába utazni, ahol beszólok hozzá. Itt édesanyja nagylelkű ajánlatára náluk néhány napig lakhatnék. Körülbelül 4-5 nap múlva tovább utazom Vicenzán, Trevisón, Velencén át Paduába és ott találkoznánk. Hogy hogyan és mikor - azt Veronában akartuk kitervelni, vagy levélben értesítettük volna egymást. Hamvazószerdán akartam Mantuából elutazni, hogy a Karneváli bolondozásokat és a farsangi felvonulásokat el ne mulasszam. - Paduábál együtt tennénk meg az utat gyalog Ferrara, Bologna, Firenze, Róma érintésével Nápolyba. Onnét hajón Livornóba és tovább a tengerparton Pisába, Luccába, Genuába, Turinba stb. Onnét vándorolnánk azután Franciaországba vagy Németországba. — Ugye remek terv?! - De az olvasó majd később meglátja, hogy mennyit kellett azután ezen változtatni. Miután a Lederhass családtól szívélyes búcsút vettem és Carl reménykedett, hogy Milánóba indulásom előtt még felkeresem, hogy fivérének írandó levelét velem neki elküldhesse, elhagytam Veronát, és másodszor utaztam Legnagóba, hol minket fivérem és több tiszt már a postánál várt. — Ugyanazon estén Ferrivel meglátogattam bajtársait, kiket nagyobbrészt első látogatásom óta már ismertem. - Az éjszakát a kaszárnyában kedves fivéremnél töltöttem. Másnap Ferrivel és Louis-va\ Torri kapitányhoz voltunk ebédre meghíva; - csodálkoztam a választékos, íinoman elkészített ételeken, és megkérdeztem, ki lehet a szakács! mire ez volt a [U/56] válasz: / a kapitány úr. - Vacsorára fivéremmel megint meghívott vadkacsapecsenyére Kőnek kadét, akit még Pestről ismertem, aki, amikor először voltam Legnagóban, Veronában volt. Hogy minél jobban érezzük magunkat, egy közlegényt rendelt magához, aki felváltva harmonikán és gitáron játszott. A bortól felvidulva énekeltünk; — végül a zene hangjaira táncra perdültünk - kihordtuk a padot és a székeket, és meghívtuk a ház leányzóját, kinek mindenkivel táncolni kellett. Hogy a deszkapadló helyett tégla volt, nem zavart minket. Január 24-én, vasárnap Ferrivel és a többi kadéttal hasonló mulatságon voltam. Ott 2 szoba volt, egyikben táncoltak, a másikban kártyáztak és ittak. Enni semmit sem kaptunk. A zenekart egy klarinét, egy harsona és egy trombita alkotta; — ez a táncolókat annyira fellelkesítette, hogy nem tudták abbahagyni a táncot, és a vörös téglapor, melyet a táncosok felvertek, mindenkit ellepett. A házigazda valószínűleg egy kolbászkészítő lehetett, mert a kártyaszoba plafonjáról hosszú rudakon néhány 100 kolbász lógott. — Egyes közlegények nagyszerűen mulatoztak - látványukon nevetnem kellett, mert megizzadt arcukra tapadt a felvert vörös téglapor. — Később 2 rendőr jött (talán a zene csábította be őket), akik lármát csaptak, hogy a bálgazda nem kért előzetesen engedélyt, és csak úgy kapásból bált rendezett - de lecsillapodtak és később ők is táncra perdültek. — Itáliában nem olyan gyakoriak a bálok, mint nálunk, a nagyobb városokban sem hallani róluk, ezzel szemben sok a nagyon látogatott bábszínház. - / [U/57] Louis éjjel 2 órakor utazott el a gyorskocsival Mantuába, engem Ferrinél hagyott. - Még 2 napig maradtam Legnagóban, ezalatt időtöltésből kétszer voltam Kőnek kadéttal vadászni, de én nem vittem magammal puskát. Egyrészt nem volt kedvem erre, ami a fő ok volt, no meg akkoriban még nem is lőttem, és némi gátlásom is volt. így csak kísérője voltam. Mezőn, réten, 3 falun át mentünk, árkokon ugráltunk át - néha bokáig a sárban gázolva mászkáltunk, mégsem hoztunk egy vadat sem haza. - Az én vadászom előttem mintegy 300 lépéssel járt becserkészni, és én tisztes távolból követtem - de egyszerre előttem ugrott fel egy nyúl — és kiabálásomra az ördögbe elszaladt. Ezt nevezem pechnek! Január 26-án búcsúztam el Ferritől és a kapitánytól, és gyalog mentem Mantuába. — Alig negyed órát mentem, amikor esni kezdett, ez ugyan nagyon bosszantott, de rá se figyelve, siet-