Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

nak, és együtt laknak egy szabályszerű kaszárnyában. Nélkülük egyetlen vendéglős sem szállíttathat bort a pincéjébe, hanem mindig ezek a borszállítók hozzák, akik azután kettesével egy rúdon, amelyet keresztüldugnak a sajtár vagy csöbör fülén - leviszik a pincébe a bort. - Ezért százalékot kapnak. - Ha egy vendéglős pl. 30-40 vödör bort vásárol, akkor őket kell hívnia, és ők mérik meg a bort. Van parancsnokuk, illetve gazdájuk is, aki rendelkezik felettük. Ecetárusok is vannak, ezeknek nincs üzletük, ahol állandóan megtalálhatók lennének — hanem egy szamár nyergén szállítják 4 kis hosszúkás alakú hordóban az ecetet. A szamár hátáról csaknem térdéig csörgős, csengős szíj lóg, amelyre csengők, harangocskák vannak varrva, úgy hogy minden lépésre lábához csapódik, ez jelzi az árus jöttét az egész városon keresztül. Itáliában szabad az iparűzés, és nincs céhrendszer. Aki ért valamilyen mesterséghez, saját szakállára működhet, és ezt senki sem tiltja meg neki. Van is emiatt számtalan vásári kikiáltó, - pl. tejárus, ezek reggelenként vállukon átvetett, hajlított rúdon lógó két bádogüstből kínálják a tejet. — Továbbá a kéményseprők, aki ehhez ért, saját magát ajánlja, amennyiben / rasi |U/45] camin !-t kiabál. - Aki vadat lőtt és el akarja adni, vállára veszi és úgy árulja. A gesztenyesütó'k kosárral és mérleggel járják a várost. - A sült almások egy nagy bádoglemezzel fedett taligán, mely leállítva rögtön asztalt képez, hordják az almát. - Sok gyümölcsárusnak is targoncája van, akárcsak a zöldségeseknek, utóbbiak közül a jobb módúaknak már leginkább az árkádok alatt van állandó árusító helye. - De kínálják árujukat a gyufa- és kalácsárusok; szalmafonatú széket készítők stb., még sokan mások - hirdetik hangosan készítményüket, árujukat. — A járdák minden olasz városban nagy kőlapokból állnak, a többi úttest kis gömbölyű kavicsokból. A nagyobb városokban, főleg ezek főútjain a kocsik számára 2 összefüggő, sima kőlapokból álló vágány van fektetve, ezen a kocsik simábban közlekednek, mint a vonat, hiszen az gyakran zökken. A körülbelül 1 lábnyi széles kőlapok folyamatosan csatlakoznak egymáshoz. Még a sarkokon is menedékesen hajlanak át. — Egy szép napon a kedvezőtlen időjárás miatt otthon az asztalnál ültem és egy nagy térkép segítségével az útvonalat, Nápolyba vezető utam állomásait írtam össze, amikor kintről lépéseket hallottam, majd Louis hangját, amint valakivel beszélgetett. Hamarosan belépett egy idegen úrral. — Az utóbbi civilben volt,* nem magas, inkább köpcös termetű, és / megjelenése alapján [U/46] jó 40-es lehetett. - Louis ,JLederhass úr!"-ként szólította, s az Este ezred ezredszabóját ismertem meg személyében, aki, mint mondotta, üzleti ügyben jött egy napra Mantuába. „Itt látja ezt a fiatal embert" - mondta Louis beszélgetés közben, „akiről már beszéltem, aki Cillyben várt rám, s akit régi ígéretemet teljesítendő magammal hoztam Itáliába. Néhány hét múlva, mihelyst jobbra és enyhébbre fordul az időjárás, el szándékozik utazni Róma, Nápoly, Párizs, London felé és Isten tudja, még hová" — és miközben munkám fölé hajolt, hozzátette „úgy látom, máris feljegyzi minden falu nevét, amelyen keresztül kell utaznia." „Igen, az ifjú emberek mindig nagyra törők", mondta erre Lederhass úr nevetve, - „de ez tetszik is nekem, menjenek ki a világba, hogy azt megismerjék és kipróbálják; idegen emberek között 3 hónap alatt többet tanulnak, mint otthon a szülőknél egy év alatt. De egy nagyszerű gondolat jut eszembe: az én Carl fiamnak is ez jár az eszében, és folyton az utazásról fantáziál. -" IMUÍS\ többnyire csak tisztek látogatták. " Kéményt kotorni (olasz).