Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

V dinébe, és itt töltöttük az éjszakát, azt hiszem a Fekete Sasban. Udine nagy kiterjedésű város, közel 6 mérföld kerülettel. Mivel már reggel továbbmentünk, e városról nem beszélhetek sokat. Néhány szép épületet láttam, és a főutcában széles lépcső vezetett felfelé. A jezsuiták temploma nagyon régi, és széles, hatszögletű tornya van. A fogadóban láttam az első márványmozaik padlót, a deszkapadló Górzben hagyott el minket, és csak 7yro/ban láttam viszont. Az utolsó kályhát Prewaldban láttuk. - Itáliában csak kandallókat látni vagy semmiféle fűtőalkalmatosságot sem. Az ágyak is nagyon különböznek a németekéitói; csak egy áll a szobaiján, ez olyan széles amilyen hosszú, 3 ember kényelmesen elfér rajta; s az ember csak egészen vékony takarókat kap. A német mosdóasztalok és mosdószekrények helyett Itáliában egészen könnyű vas mosdóállványok vannak, amelyen kerek lavór van, és a vizeskancsó az állvány közepén van elhelyezve. (2. ábra.) - Mialatt Louis-va\ az étteremben vacsoráztunk, az utcáról egy kvartett remek előadását hallottam egy számomra ismerős operából — mikor kimentem megnézni, kik ezek az énekesek, láttam, hogy parasztok; - a világ egyetlen népének sincs olyan tehetsége és szeretete a zenéhez, mint az olasznak. A legegyszerííbb parasztok oly összhangban énekelnek, mintha a színház kóristái lennének. Különösen most a karneválhoz közeledve hallani sokszor ujjongást és éneklést. -/ Másnap korán reggel, mivel a renàôrhivatal még nem volt nyitva, az egyik rendőrtisztet [U/23J Louis-va\ lakásán kerestük fel. Még ágyban találtuk, de megadta Mantuáig a vízumot és egy óra múlva már úton voltunk oda. Hétfőn, december 28-án a következő városokon utaztunk át: Codroipo, Portenone, Sacile és este 9 órakor hajtottunk át Conegliano kapuján. Az olasz építkezés különös. A falvak házai kerek, fekete nagy kavicsokhoz hasonló kövekből, malterozás vagy meszelés nélkül épülnek. A városokban a házak földszintje árkádos, így esőben is száraz lábbal lehet a városban járni. Minden olasz város utcái (Trieszt kivételével, ahol kevés az árkád) nagy kavicsokkal, járdái pedig nagy kőlapokkal vannak kikövezve. A falvakban, a kisebb városokban, de Coneglianóban is a vendéglőkben a konyha, vendégszoba és étterem egyetlen helyiséget képez. A nagy konyhában egy körülbelül 1 láb magas tűzhelyen főznek, (felette lóg a mennyezetről láncon a bogrács), emellett áll egy szekrény a főzőeszközökkel. A konyha többi részén állnak a terített asztalok és székek, ezeknél étkezhet az olasz paraszt és az angol lord is egymás mellett egy asztalnál, hacsak utóbbi a saját szobájába nem viteti az ebédjét. Conegliano egyik legjobb vendégfogadójában voltunk, a lépcső, folyosó, előszobák és a szobák finoman voltak berendezve, tapétázva és aszfalttal fedve. A szobákban a kandallók többnyire szépen festett deszkával vannak díszítve (fedve). Az olasz sütemények: A zsemlyék nagyon különösek, 4 csücskük van, ezek meg vannak sodorva, és a négy égtáj felé mutatnak. A zsemle nagyon halvány színű és igen kemény, / felvágva [U/24J apró lyukú, panettának nevezik. Vanpandedesco ' is, ez hasonlít a mi cipónkhoz. — (lásd 3. ábra.) Kedden, december 29-én hajnalban folytattuk utunkat. Ezen az úton láttam hosszú idő után megint napkeltét. Mióta olasz földre léptünk, szép időnk volt. Esténként a hold világított nekünk, mivel minden este 9-10 óráig úton voltunk. Noha tél volt, nem volt túl hideg, csak a nagyon sekély és lefolyástalan vizek voltak befagyva és az olaszok mégis azt állították, hogy ilyen szigorú télre nem is emlékeznek. Pan tedesco, német kenyér (olasz).