Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Harmadik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)
Végre 1/2 9 óra lett, és mi most már hárman elfoglaltuk helyünket a postakocsiban. Ez a búcsúzás Ferrinek és Eannynak sok könnyébe került. Az utazás megszakítás nélkül tartott egész éjjel, és a szűk kocsiban való ülés oly nehezünkre esett, hogy hálát adtunk Istennek, mikor a vasútra átszállhattunk. - / A legérdekesebb az egészben, hogy harmadszor tettem meg ezt az utat, és mégsem láttam (N3/66] egyszer sem az adelsbergi barlangot, 15 ezt a nevezetességet, amelyről oly sokat írtak már, egész könyveket is írtak róla. De az embernek mindig csak utólag jut eszébe bánkódni! Grazba érkezve megint Zach anyját találtuk a pályaudvaron, aki a városba kísért minket, s ugyanazt a szobát kaptuk az „Arany angyal" -nál (Goldene Engel). - Este egy kerti vendéglőbe mentünk és elbúcsúztunk Zachnétól, azzal, hogy elhatároztuk, másnap továbbutazunk. Ebben már nemcsak türelmetlenségem, hanem Fannyért való aggódásom is vezetett. — Bécsbe megérkezve, Fannival nagybátyjához hajtattunk, aki az Alte Fleischmarkton 10 lakik, és másnap feleségével és leányával együtt viszontlátogatást tett nálunk a „Fehér Farkas" (Weisser Wolf) fogadóban. Bécsben ezúttal csak 1 napot töltöttünk, és másnap a gőzhajóval indultunk Pestre. Mivel Fanny nagynénjénél lakott, mi a kis gőzhajón adtunk találkát, amelynek minket a Leopoldstadtból a Duna-csatomán át a nagy Dunára kellett vinnie. Véletlenül oly sok utas volt, hogy 2 gőzös, amelyek ismeretesen nagyon kiesik, látta el / ezt a szolgálatot, és nagyon [N3767| aggódtunk, mikor Fannyt sehol sem találtuk, azt képzeltük, hogy talán elaludta az indulást. Kerestük lent a kajütökben, mert esni kezdett, mikor a kapitány jelt adott az indulásra. A mi hajónk indult elsőnek, és az ablakon kinézve a szembenálló másik hajó ablakait láttuk mellettünk elúszni. Egyszer csak megpillantottuk Fanny fejét, akinek rémült arca, mivel ősem talált minket, egyszerre felderült, és kezével boldogan integetve jó reggelt kívánt nekünk. Most azután minden cókmókunkkal átszálltunk a ránk várakozó óriási gőzhajóra, ahol végre üdvözölhettük egymást. A délelőtt nagyon barátságtalan volt, hűvös és esős, és ezen a napon, utazásunk utolsó napján vettem magamra először az úti kabátot, amelyet az elviselhetetlen hőség napjaiban, mint felesleges, haszontalan csomagot cipeltem magammal. Esztergomban Fanny elhagyott minket, néhány napra meglátogatta nagybátyját, Prybilla kanonok urat. Mi pedig szerencsésen megérkeztünk Pestre, ahol anyám, testvéreim és néhány jó barát örömmel várt bennünket. És ezzel nászutazásunk, bár tökéletlenül, de híven leíratott! 3 Adelsbergi barlang = mai nevén Postojnai eseppkó'barlang Szlovéniában. 16 Régi húspiacon.
