Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Harmadik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

távolabbinak tűnt, és végül már alig tudtuk felismerni Ferrit és Fannyt, ahogy kendőjükkel integettek. Végül eltűntek szemünk elől, és mi a nyílt tengeren találtuk magunkat. Az utazás 6 óra hosszat tartott, s mi szinte elégedetlenek voltunk, olyan szép idő volt; egy szellőcskét sem éreztünk, s a tenger felszíne olyan sima volt, mint a Duna. Szívesen átéltünk volna egy kis tengeri vihart, természetesen nem túlságosan nagyot. A hajó meglehetősen teli volt, az utasok között volt néhány angol, francia, szerb, magyar és német, a többiek olaszok voltak. — Nem találtunk megfelelő beszélgetőtársakat, mindenki visszahúzódott, és a beszélgetések, melyeket egyik-másik útitárssal kezdtünk, csak rövidek voltak. Figyelemre méltó volt, hogy Ilkát szinte minden jelenlévő hölgy tengeribetegnek nézte, mert a sok napbarnított olasz no között feltűnt vakítóan fehér, finom arcbőrével, és több nő gondoskodóan kínálgatta neki szagolgatni gyógyüvegcséit, sőt olyan is volt, aki részvéttel érdeklődött, nincs-e lavórra szüksége? — Dél felé már megpillantottuk Velence fehér márvány palotáit, a messze kimagasló Szent Márk-toronnyal. 12 tájban / kötöttünk ki, nem messze a Szent Márk tértől, nagy körülményes- |N3/54J seggel. Borzasztó zűrzavar volt, és a megérkezést Velencébe cseppet sem találtam kellemesnek, miután a homok miatt egyre sekélyebbé váló lagúnák nem engedik, hogy a hajó a part mellé álljon, hanem a parttól kb. 40-50 ölnyire áll meg, ahol bárkák és gondolások százai veszik körül a gőzhajót, akik nagy fáradsággal, kiabálással és veszekedéssel próbálják megközelíteni az egyetlen hajólétrát, hogy onnan az utasokat erőszakkal csónakjukba rángassák, alighanem ezt nevezik velencei előzékenységnek. — Asszonyok sikoltoznak ijedtüklxm, férfiak szitkozódnak, mert egy gondolás elvitte a feleségüket vagy kofferjukat - egy rendőr a hajón állva folytonosan rendre inti a gondolásokat, és felírással fenyegeti őket, de ez mind nem használ, s a rendetlenség és zűrzavar csak akkor szűnik, mikor már minden idegen utast partra szállítottak. — Mi annyiból voltunk irigylésre méltóak, hogy csupán egyetlen utazókofferünk volt, mert a többit Triesztben hagytuk. — Ha az ember ezeknek a kapzsi és tolakodó gondolásoknak a kezéből kiszabadult, és azt gondolja, nyugodtan folytathatja útját, úgy téved. Alig lép az ember a szárazföldre, egész raj / idegenvezető és utcagyerek veszi körül, akik kimeríthetetlen ékesszó- [N3/55] lássál támadnak meg, táskádat udvariasan kiragadják kezedből, és vagy a Dózse-palota, vagy a Szent Márk-templom nevezetességeit kezdik sorolni, közben megígérik, hogy a világ legjobb szállására kísérnek, ahol majdnem ingyen úgy él az ember, mint egy király. Azért a legjobb mindjárt egy olyan hordárt választani, aki viszi a csomagot, és ezzel a többit távol tartani. Természetesen nem szabad egészen ráhagyatkozni, mert a fickó képes lenne a városnak valami rossz hírű sarkába vinni, abban a reményben, hogy a fogadóstól szép borravalót kap. Én azt kértem, hogy a Szent Márk hotelbe vezessenek a Márk téren, de sajnos, ott már nem kaptunk helyet, mert minden szoba foglalt volt. Erre a Luna hotelt javasoltam, a kölyök azonban biztosított arról, hogy egy órával ezelőtt járt ott, és ott is minden szoba ki van már adva, erre már kénytelen voltam ráhagyatkozni, és szerencsét próbálni egy helyen, ahol 60 kiadó szoba volt, egyik szebb, mint a másik. Itt is minden ki volt már adva. - / Úgy emlékszem, hogy még egy he- [N3/56] lyen próbálkoztunk, de hiába. Erre már igen bosszús lettem, és semmiképpen sem akartam magunkat vezetőnk önkényének kiszolgáltatni, hanem kifejezetten megparancsoltam neki, hogy vezessen vissza a Limába. Ebben az ide-oda rohanásban többször is elmentünk a prokuráciák

n Procuratie Vecchie, Procuratie Nuove, Procuratie Nuovissime a Szt. Márk téren. Valamikor a velencei köztársaság legfőbb tisztségviselőinek, a prokurátoroknak hivatali épületei voltak. Árkádjaik alatt most üzletek és kávéházak is működnek.