Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Harmadik könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

így beszéltem Ilkával, kedves Menner, aki mélyen meghatódva megvallotta, hogy valóban szeret. Megszorítottuk / egymás kezét, és gyorsan, mieló'tt bárki észrevehette volna, megcsó- [N3/27] koltuk egymást. Magam is sokszor csodálkozom, hogy milyen ékesszóló lettem a korábbiakhoz képest. — Egy óra úgy elrepül, mint a semmi. - Boldog vagyok és egészen más ember lett belő­lem, ezt már anyám is megállapította. Ilka örül, ha esténként megjelenek náluk. Ma látogatóba megyünk együtt, és esküvőre vagyunk meghíva, von Iszer és Fischer cukrász úrhoz. Igyekezz 8-ára megérkezni. — Lakásom teljesen elkészült, olyan szép, „mintha skatulyából vették volna ki". — Vélemé­nyem szerint a barátságos, kényelmes lakás végtelenül sokkal járul hozzá a derűs, vidám élet­hez. Akárhová néz az ember, örül a szeme a csinos formáknak, a szép rendnek és szimmetriá­nak, ami mindenütt uralkodik. Ebben a tekintetben nagyon pedáns vagyok, mindig is szép ott­honra vágytam, s íme most ez is teljesült. ­Nos, Isten veled, Te jó barát - nagyon restelleném, ha untatott volna e hosszú levél. Valószí­nűleg azt gondolod, hogy okosabbra is használhattam volna az időmet, mint hogy teleírjak egy egész ív papírt szerelmes alapelvekkel. Úgy hiszem ez az utolsó — ebben a műfajban —, és ezért még el is küldöm, miközben figyelmeztetlek a levél elejére. — Barátod stb. stb. / Pest, 1854. július 13. [N3/28] Mindnyájan tudjuk, hogy a nép száján számtalan babonás szólás forog; és különösen a női nem látszik hajlamosnak arra, hogy ezekben higgyen. Ki ne tudná, hogy péntek szerencsétlen nap? és veszélyes, ha 13 személy ül egy asztal körül? - És ha tudni akarjuk, hogy hány évig élünk, csak a kakukkmadarat kell megkérdeznünk, - és hasonlókat? — Sokan állítják, hogy szeren­csét hoz, ha egy esküvő alkalmával esik, mert az égből hulló eső égi áldást és gazdagságot je­lent; - Mások viszont másként vélekednek, és azt mondják, hogy szép idő és napsütés biztosít­ja az életre szóló napfényes boldogságot, amelyet sohasem fognak felhők elsötétíteni. — Melyik jóslatnak higgyünk? — Az én vágyam az eső volt - mert azt reméltem, hogy ez a körülmény távol tartja a kíváncsi nézők seregét a templomtól, amit kissé terhesnek éreztem. — Egész nap szép idő volt, csak estefelé teljesült a kívánságom, és sűrűn esett, amikor már itt volt az ideje, hogy a templom­ba induljunk, és a társaság nagy része már Fritz / esküvőjére kocsizott az evangélikus temp- [N3/29] lomba (csak mi, Ilka az anyjával és én tanúmmal maradtunk vissza, hogy egy negyedóra múlva a Szervita templomba induljunk,) olyan óriási zivatar keletkezett, hogy csak egy to­vábbi negyedórával később indulhattunk, meg kellett várnunk, amíg a szörnyű eső alábbha­gyott. Valóságos felhőszakadás volt, még jég is esett, nagy villámlás és folytonos mennydör­gés között. ­Végre kimerészkedhettünk az utcára; mily nagy volt a meglepetésem, mikor a templomba lépve legalább 300 emberből álló nézőközönséget találtam, akik annyira megtöltötték a sek­restyét és az oltár környékét, hogy alig tudtunk keresztüljutni. Hányan lettek volna, ha szép idő van! Egy kissé büszke is voltam rá, hogy a pestiek ennyire érdeklődnek az esküvőm iránt. — Esküvői vacsoránk nagyon szépen sikerült, minden arc ragyogott az örömtől. Az asztalon 42 teríték volt, virággal, girlandokkal, tálakkal, édességekkel stb. díszítve. Az asztal felett gyö­nyörű csillár ragyogott, és minden oly szépen el volt rendezve, hogy mindnyájunknak kényel­mes hely jutott; és el sem lehetne képzelni, hogy egy hotelben ilyen szépen, jól és kedélyesen lehettünk volna együtt, mint itt, anyósom lakásában. - Sok felköszöntő hangzott el és csak / éj- [N3/30] fél után oszlott el a társaság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom