Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Mikor tegnap Bischofsheimből elutaztam, délben Sinsheimben ettem, és az omnibusszal Langenbrükenbe utaztam, mivel a pincér szerint ezen az úton lehet a leggyorsabban Heidelbergbe érni. Sajnos azonban az a malheuröm volt, hogy majdnem lekéstem a csatlakozást a Karlsruhéból érkező vonathoz, és csak sötét éjszaka érkeztem volna meg. Az omnibuszba 4 lovat fogtak, de az egyik biztosan beteg volt, vagy legalábbis nem akart húzni, a másik 3 lovat inkább csak akadályozta, és bár a kocsis mindent elkövetett, ez nem segített semmit, az óra mutatói egyre előbbre haladtak, s ha a vonatot lekési, ez 5 forint büntetésbe kerül neki, ezért végül kifogta a lovat és csak 3 lóval mentünk. Szerencsés módon végül abban a pillanatban értünk oda, / mikor a vonat fütyült; csak annyi időm volt, hogy gyorsan jegyet váltsak a kassza- [N1/255] nál, csomagomat gyorsan feldobták a vagonba, és Heidelbergben még rá kellett fizetnem. Tegnap körülbelül 4-kor értem ide, kocsit béreltem, és a Sólyom fogadóba hajtottam, átöltöztem, és GYo/ie'ékhoz siettem. A Főutcán egész véletlenülMarie-va] és anyjával találkoztam, akik éppen báli ruhaanyagot vásároltak. Nem vagyok babonás, de ez a találkozás nekem jó előjelnek tűnt. Grohe lelkész úr csak estefelé jött haza, és én 10 órán túl maradtam. Nagyon jól szórakoztunk, olyan jó kis játékokat játszottunk, amilyeneket karácsonykor vagy szilveszter estéjén szoktak jóslás végett játszani. Az ember 2 fél dióhéjba kis gyertyát tesz, meggyújtja, és egy tál vízben úsztatja; - az egyik dióhéj lány, a másik pedig fiatalember; ha összetalálkoznak a vízen, házasság lesz belőle. Louise kisasszony dióhéja csak a halálban találkozott szerelmesével, mert mindkét kis viaszgyertya előbb kialudt! Ezen / majdnem sírva fakadt. — Hasonló jóslás a |N1/256] gyűrűs játék, mikor a hosszú cérnaszálon függő gyűrűt pohárba kell lógatni, ha a gyűrű egyet, vagy kettőt cseng, akkor rendszerint ugyanannyi év múlva lesz az esküvő. Marie, hogy hitelesebb legyen, szép hajaiéi tépett ki egy szálat, noha tiltakoztam ez ellen, és ezt használta fonal helyett. De olyan nyugodtan lógatta bele a gyűrűt a pohárba, hogy egyáltalán nem akart csengeni, mire megfogtam a poharat és jól megráztam. — Most éppen fél 11-et ütött, és el akarok készülni, hogy látogatóba menjek. - Ma valószínűleg estig maradok, az utolsó mannheimi vonatig. Mannheim, 1852. november 3. Ma Leibfried nénémmel és Herrenknechtnével a temetőben voltam, ami nagyon szép, és még minden sír sok virággal, koszorúval volt díszítve. Tegnap este érkeztem vissza Heidelbergből, Leibfried csodálkozott, hogy sokáig elmaradtam. Kérdezte, hogy hogyan áll a dolog. Mi a helyzet Marie-\a\ és velem? Marie! Sok gondot okozol nekem. — Erről természetesen nem tudtam sokat mondani, mivel magam sem tudok semmit sem. Ne szóljak Marie-nakl de meddig még, meddig halasszam? — / Nem érzek a másik [Nl/257] oldalról semmi segítőkészséget. Bosszankodva a felesleges időveszteség miatt, és azért, mert eddigi manővereim nem egészen kívánságom szerint alakultak, lassanként elhatároztam magam a közeli hazautazásra, amit tegnap Marie-nak is említettem, mikor éppen a báli ruha varrásával volt elfoglalva; vajon fog-e rám gondolni, mikor hétfőn a második bálban fog táncolni én akkor már a vonaton fogok ülni. - Megígértem, hogy elutazásom előtt még néhányszor tiszteletemet teszem, és holnap megint Heidelbergbe megyek. Mannheim, péntek, 1852. november 5. Ó szép reménység! Megint zöldellsz előttem! Holnap van a döntő nap, csak bátorság! — Tegnap ebéd után átmentem Heidelbergbe, és estig Gro/iééknél maradtam. Leibfriednek is ott volt dolga, és ezért már korán odautazott; megígérte nekem hogy este értem jön Gro/iéékhez. —