Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Gondolatban mindig csak azzal voltam elfoglalva, hogy kérdéseket tettem fel magamnak, amelyekre válaszolni próbáltam, vagy legalábbis / találgatni a választ: Sikerrel járok-e? elég [Ni/221] szeretetre méltó leszek-e, hogy beleegyezését elnyerjem? Fogunk-e tetszeni egymásnak? Miképp kezdjek hozzá? nehogy ajtóstól rontsak be a házba? - ahogy ezt Pesten mondják, - hogy és mint lesz ez? stb. Természetesen nem tudtam a kérdésekre úgy válaszolni, hogy az megnyugtatott, vagy kielégített volna, és mindent az idő múlására és a körülményekre kellett bíznom. Egyszóval ez számomra most nagyon nehéz feladatnak látszott! Prágából ismét este 8 órakor indultam, és Lipcsén, Erfurton, Eisenachon keresztül utaztam ide Guntershausenbe 24 órán át, szinte megszakítás nélkül. A sok rázkódás és zötyögés a vonaton lassan szédülést okoz, az állandó zörgéstől pedig fejfájást kap az ember, egy ilyen türelmetlen ember pedig mindent lassúnak talál. Legszívesebben telegráfon küldtem volna magamat Pestről Mannheimbe. De most adieu! aludni megyek, úgy érzem magam, mintha 3 éjjel egyfolytában bálban lettem volna, és ágyba kívánkozom. — / Mannheim, 1852. október 15. |N 1/222] Nos végre itt volnék! Ma délelőtt 11 óra körül megérkeztem rokonaim nagy örömére, azaz csak nagynénémet és Pless kisasszonyt találtam itt, Leibfried ma kora reggel Heidelbergbe utazott, ahová sürgős üzleti ügyei szólították. Estére azonban vissza szándékozik jönni. Mivel pedig előzőleg küldött levelem jelezte érkezésemet, látogatásomat már be is jelentette Grohe lelkész úrnak Heidelbergben, mint ezt nénémtól megtudtam. Hogy vajon Marie kis utazásából Wiesbadenből visszatért-e már, azt csak ma este fogom megtudni. — Nagyon örültem, mikor megérkeztem ide; minél közelebb értem Mannheimhez, annál hevesebben vert a szívem, a kedves badeni tartomány immár második hazámmá lett! Mindenütt, amerre járok, kedves jóságos emberek vesznek körül, akik életemet kellemessé teszik. Most éppen a kastélykertből jöttem. Megtaláltam régi kedvenc helyeimet, ahol 5 évvel ezelőtt könyvvel a kezemben órákig üldögéltem, vagy a széles, árnyas sétányokon sétáltam. Azon csodálkoztam, hogy itt minden üde zöld, nálunk otthon / pedig már sárgulnak a fák. - [Ni/223] Holnap meg akarom látogatni Seidlert, régi barátomat a Löffler-féle könyvkereskedésben hogy fog csodálkozni, ha meglát! Mannheim, 1852. okt. 16. szombat Tegnap este 1/2 9 órakor nagybátyám nagyon szívélyesen fogadott, mikor a lépcsőkön elébe mentem. Miután átadtam neki a hazulról hozott sok üdvözletet, első kérdésem az volt, hogy Marie vajon már ott van-e? A válasz azonban így hangzott: „még nem, de minden órában várják. Grohe lelkész úr sincs Heidelbergben, hanem Mannheimben van Kast úrnál, amiről Leibfried nem tudott, különben már felkereste volna, Grohe úr azonban holnap ugyancsak bizonyára fel akarja keresni őt" - amit nagybátyám helyesen gondolhatott, mivel Grohe lelkész úr ma délelőtt eljött Leibfriedhez, aki engem azonnal bemutatott. A legbarátságosabb fogadtatásban volt részem. Délután Leibfrieddel együtt Kast urat látogattuk meg, és így abban az örömben volt részem, hogy az estét is leendő apósom (ha szabad már magamat így kifejeznem) társaságában tölthettem a Német Udvar vendéglőben, ahol rajta kívül még más ismerős urak, köztük Spek őrnagy úr is jelen voltak, egy kis bor mellett. - / Mannheim, 1852. okt. 19. kedd [N1/224] Amint már említettem, vasárnap délután Leibfried nagybátyámmal elmentünk Kast úrhoz, utána még nagy sétát tettünk Grohe úr, Madame Kast és Lina kisasszony társaságában (ez Marie nővére) a városban, majd Ludwigshafenben és a kastélykertben. Mindenütt ugyanolyan