Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

Nem kevéssé voltam meglepődve, mikor anyámtól és húgaimtól Mannheimből levelet kaptam e napokban, amelyben anyám jó hangulatban jelzi, hogy nekem való menyasszonyt talált, nagyon szép kislány, kitűnő tulajdonságokkal, fekete szemű; - és Hedwig kissé részletesebben leírva mindezeket a tulajdonságokat megerősíti, azt mondja, Marie olyan, mintha szobrász alkotta volna szépen formált orrát, kedves kis száját, - és a mestermű egyszer csak életre kelne, /-és hogy őkellene, hogy a menyasszonyom legyen;- ez nem is lenne rossz! Minden egye- [N1/215] bet majd személyesen mondanak el. Anyámnak és húgaimnak nem volt alkalma Marie Grohe szüleit megismerni, de vele 4-szer voltak együtt, utoljára a Rajna-parti sétán, ahol kávét ittak. Marie apja lelkész Heidelbergben, de ő több hétre meg volt híva nagynénje, Jágerschmidtné családjához. Amikor anyám tréfásan úgy nyilatkozott, hogy ez jó lenne nekem feleségnek, mert Marie annyira megtetszett neki, az összes rokonok egyhangúlag azt állították, hogy ennél jobb választásom nem is lehetne, és minden szájból csupa dicséret hangzott el, és sorolták minden további előnyös tulajdonságát, ami egy anyát eljövendő menyére vonatkozóan érdekelhet. Leibfried. de különösen Lotter —aki anyámat Mannheimbe követte, hogy tőle még egyszer búcsút vegyen, és feleségét hazavigye —, mindketten igen komolyan vették a dolgot, és ajánlkoztak, hogy rendbe hozzák az egész ügyet, s megtudakolják a szülőktől szándékukat, vajon / el- [Nl/216] engednék-e lányukat Magyarországra! vajon Marie szabad-e még? stb., de elsősorban is engem kell értesíteni, és azt kell tisztázni, mit szólok hozzá én? Anyám megígérte nekik, hogy erről írni fog nekem. Húgaim látva azt a komolyságot és buzgalmat, amellyel erről a dologról tárgyaltak, ezt oly komikusnak találták, hogy nem tudták visszafojtani nevetésüket, de minél többet derültek az ötleten, hogy Marie a sógornőjük lehetne, annál jobban megbarátkoztak a gondolattal, sőt egyre szebbnek találták. Most már az volt a sok oldalról jövő óhaj, hogy mi megtessünk egymásnak, és én utazzam ki menyasszonynézőbe. — Az igazat megvallva, én nem voltam ellene. — Érdekesnek találtam az egészet. Csak néhányat aludni akartam rá, és jól megfontolni. — Végül számomra is elérkezett a búcsúzás napja az itthoniaktól, és az elválás néhány könnycseppbe került. — Anyám és húgaim Mannheimből gőzhajóval indultak el Mainz felé, és megkezdték a pompás rajnai utazást Coblenzig, ami útjuk végső célja volt, s onnan visszafordultak. Visszafelé Mainznál vagy inkább a szemközti Castellben szálltak ki, és a Taunus vasúton utaztak / Frankfurt am Mainba, ahol egy napig maradtak. — [Nl/217] Innen Casselbe folytatták az utazást, ahol előzetes levélbeli megállapodás alapján Lauffer anyjával találkoztak, aki Göttingenből utazott ide, hogy anyámat és húgaimat megismerhesse. Ennek természetesen Emmi húgom örült a legjobban, különösen akkor érezte magát l>oldognak, amikor Lauffer anyja a kedves és kedélyes tegezéssel szólította meg. - Együtt kirándultak a Wilhelmshöhere és Cassel városába, és a következő napon váltak el, amikor Madame Lauffer visszament Göttingenbe, anyám és húgaim pedig Lipcsébe utaztak. Elképzelhető a nagy öröm, amivel régi barátom, Bonde fogadta őket; — szabaddá tette magát az üzlettől, és a Cicerone szerepét vállalta mellettük, megmutatta Anyámnak és húgaimnak Lipcse összes nevezetességét, és sokfelé elvezette őket. Lipcséből már csaknem megszakítás nélkül utaztak haza, csak Drezdában és Prágában töltöttek el egy-egy napot. - Szinte mindig, ha az ember hosszú utazásról tér haza, minél jobban közeledik az otthonához, annál sietősebb lesz a dolga, annál türelmetlenebbül igyekszik otthonát elérni - ezért az előbbiekben említett örömteli viszontlátást előbb ünnepeltük, mintsem azt korábban gondoltuk volna! - /