Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

között az életet nagyon unalmasnak és egyhangúnak találhatta, mert amikor kész volt feladataival, elsietett, megkereste barátait, megtudakolta, hol lehet a legolcsóbban gyümölcsöt kapni, megvette, ahogy ezt a gyerekek tenni szokták, azután ment az úszóiskolába. Természetesen óriási volt az öröm, amikor Anyámék visszaérkeztek, nekünk ez örömünnep volt, Apám, öcsém és barátaim kimentünk a kikötőbe, ahol a gó'zhajót fogadtuk és diadalmenetben kísértük őket haza. - / Mivel távollétükben nekem adták át a házigazda szerepét, most, hogy megjöttek, azon vol- [Nl/201] tam, hogy a családapa szerepét méltóképpen végigjátsszam, ezért, mivel érkezésük napját előre tudtam, sütöttem, főztem, megkerestem a szekrényekben az asztalterítőt és terítéket, szépen felterítettem, minden „comme il faut'*

2 volt; — persze kissé balul mozogtam, de ez az idővel javulni fog, a nők ehhez jobban értenek, mert ez az ő szakmájuk - egyébként anyám és húgaim eléggé meg voltak lepődve, és örültek a terített asztal láttán. Hogy a hatás tökéletes legyen, a pezsgő sem hiányozhatott, különösen, ha tósztot kell mondani - nekem a bor olyan közönségesnek tűnik ahhoz, hogy valakinek az egészségére igyunk, ezt nem tudom megszokni. — Amilyen lelkesítő és felemelő a pezsgő, éppen olyan profán és méltatlan a közönséges, még ha különben jó bor is; az illúzió odavan, az ünnep elveszíti értékét, és a felköszöntés is elveszíti jelentőségét. Amennyire nagy volt húgaim öröme, amikor szülővárosukat viszontláthatták, még sokkal nagyobb volt, amikor elutaztak innen. — Örömteli / arcukon, serény foglalatosságukon, [Nt/202] amellyel az utazási előkészületeket végezték, érezni lehetett, milyen boldogok voltak; — egy külföldi utazás, amellyel felkeresik nagybátyjukat Badenben, az a vágy, mely már oly sok éven át keblükben szendergett, s ennek a megálmodott boldogságnak a megvalósulására gondolni is alig mertek; — most ez a gondolat valósággá vált. — Minél közelebb került az indulás napja, húgaim annál türelmetlenebbek lettek, és annál unalmasabbnak találták Pestet. Minden útikönyvet elolvastak már, a látnivalókat feljegyezték, különböző jegyzeteket gyűjtöttek, és az a hivatalszolga, aki az útlevelet végül - végül! készen elhozta, úgymond, a koffer bepakolására adta meg a jelet. Áldásokkal és jókívánságokkal kísérve utazott Anyám húgaimmal gőzhajón Bécs felé, ahol csak 2 napot töltöttek, aztán útjukat Stájerország, Ischl és Salzburg {elé folytatták tovább. Bruk an der Muriéi kaptuk az első levelet, ami nagyon eredeti volt, és minket megörvendeztetett. Este a vonattal megérkezve betértek egy fogadóba, hogy ott töltsék az éjszakát, és anyánk, bár/ fáradt volt a vonat rázásától, de nem akarta elmulasztani, hogy nekünk a híradással örömet [Nl/203] szerezzen, hogy Bruckba megérkeztek, és hogy jól vannak. - Hogy jó késő lehetett már, látszik az íráson, a levél vége felé a sorok egyre ritkábbak lettek, a betűk pedig egyre nagyobbak, és minden sor, talán súlyánál fogva, lefelé hajlott, ahogy Anyámat elnyomta az álom, hogy már nem volt képes a levelet végig írni, és abbahagyta. A lányok már aludtak, a levél befejezetlenül maradt. - A szorgalmas Hedwig, aki reggel elsőnek ébredt, szép betűivel néhány sort fűzött hozzá, lelkesedésbe esett, amikor beszámolt a csodálatosan szép tájról, amelyet tegnap láttak, és elragadtatással írt az Alpokról - egyszersmind elnézést kért, hogy a hely és idő hiánya miatt nem írhat többet, mert még Stefanie-t is ébresztenie kell, mert mindig ő alszik legtovább. - A levél többi helyét Stefanie sorai töltötték be, aki elmesélte, hogy Bécsben, a Karínért orteaterben Zsófia főhercegnőt látták férjével sétálni. - Végül Emmi sorai következtek, aki csak néhány szóval, — (mert a mama már be akarja csomagolni a koffert, s a tintás üveget is el akarja tenni,) a / kutyák és a macskák iránt érdeklődött. — Mindenki saját ízlése sze- [Nt/204] Megfelelően, ahogy kell (francia).