Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Napló. Első könyv (Ford.: dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda)

INi/103] Üveggyár, Neuhurkental 1851. szept. 24. Képzeld csak el, kedves Húgocskám, nem tudtam más módot kitalálni, mint hogy megérkezésemkor az egész társaság eló'tt azt jelentettem, hogy rosszul érzem magamat; csupán azért, hogy ne kelljen evéssel töltenem az idó't - ugyanúgy, ahogy tavaly Titeket a Szepességben gyötörtek, ekképpen: „egyen csak, ne sértsen meg minket!" - Két napja nem ettem semmit sem, és örültem, hogy böjtölhettem. Most alig van étvágyam, de makkegészségesnek érzem magamat. Nagyon sajnáltam, hogy Rosának nem mondtam igazat, mert komolyan aggódott miattam, korán ágyba küldött, hogy jól kiizzadjak; s olyan kedves volt, hogy e célból egy csésze teát küldött fel nekem. így sikerült megint alkalmat találnom, hogy levelet írhassak Neked, mivel elég sokat kell pótolnom. Eugéniában hagytam el az írást. Botzenhardt nagyon elegánsan lakik, a virágos kert mellett, amely a házat körülveszi, még egy parkszerűen telepített fiatal fenyves is van, úgyhogy az egész egy villához hasonlít. Ebben |Nt/104] a parkban sétáltunk éppen / asztalszomszédommal, amikor meghallottuk a házikisasszony hangját, amint feketekávéhoz hívott. Nagyon kár, hogy nem maradhattam hosszabb ideig kedves társaságában, legalább 8 napig náluk, bizonyára halálosan beleszerettem volna. Ki tudja, talán jobb így; - mert ha komolyan elgondolkodom, akkor úgy érzem, mintha közte és asztalszomszédom között bizalmasabb viszonyt fedeztem volna fel; és annak alapján, amit a fiatalember kedvező vagyoni helyzetéról-körülményeiről megtudtam, nyugodtan mondhatom, hogy szép pár lesz belőlük. Egy óra múlva már úton voltam, amelyhez Botzenhardt úr oly szíves volt, és fogatát rendelkezésre bocsátotta. Következő úti célom Stölzle úr nagelbergi gyára volt, egy órányira innen. Az egész háznép kikísért a kocsihoz, ott jó utat és szép időt kívántak; mivel valóban úgy tűnt, hogy kiderül, azonban, egészségünkre! alig mentünk 10 percig, amikor utoléri az eső; a bőrernyő alá kellett bújnom. A kocsist is sajnáltam, már kikészítettem neki a borravalót, amit ké[Nl/105] sőbb megdupláztam, mivel az eső még erősebben kezdett esni; — mivel patakokban ömlött / az eső, ezért még egyszer megismételtem a borravaló megduplázását, úgy, hogy ha hamarosan meg nem érkeztünk volna, többet íizettem volna neki, mintha gyorspostával mentem volna. Erdős vidéken mentünk, amelynek egyes részei nagyon szépek; különösen a széles, fasorhoz hasonlatos erdei tisztások, amelyeket patakok szeltek át az út mentén. Végre délután 5 óra körül megérkeztem Stölzle úr házához. Ahogy a szobába beléptem, két hölgy fogadott, akik, ahogy megpillantottak, felismerni véltek, és hívták Stölzle urat, aki most a szomszéd szobában kártyázott. Stölzle, aki sógorától, ki a bécsi fióküzletben dolgozott, már értesült jövetelemről, már korábban várt engem, és nagyon örült látogatásomnak. Nagyszámú társaság gyűlt egybe, néhány ifjú diák Bécsből, fiainak barátai, akiknek éppen szünideje volt, 2 leánya és 4 könyvelő fiatalember, összesen körülbelül 15 személy, akiket mind bemutatott nekem. A két hölgy közül az egyik az ő harmadik felesége, a másik a sógornője volt, akik siet[N t/106] tek kávét készíteni, és hamarosan minket is hívtak. - Utána / mindenki visszatért a játékokhoz, én is játszottam biliárdot, amelynek felfedezése számomra örömteli meglepetés volt. Egyáltalán az üveggyárakra jellemző, hogy szórakozásról mindig gondoskodnak. Itt sohasem hiányzik a biliárd, a kuglipálya, sem a zongora, sem a sakktábla, hogy a kártyát ne is említsem. Mindenütt többféle újságot is találtam; az új vendégnek pedig, biztosíthatlak, mindannyian örülnek. Ennek oka egyrészt az, hogy ritka a vendég, főként azonban az, hogy ezek a földnek világtól elzárt, távoli sarkába elhozzák a városi híreket. — Stölzle lakása sokkal egyszerűbb, mint Botzenhardté, igaz, itt is vannak elegáns szalonok az első emeleten, de ezeket lakószobának használják. Stölzle hitvese csendes, jó asszony, egyszerű és szelíd, nagyon kevés beszédű; a sógornője viszont sokkal elevenebb temperamentummal