Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Filozofikus elmélkedések egy borús órán (Ford.: Zimányi Magdolna) 239 Egy súlyosan csalódott ember kissé erősen felvázolt, epe-keserűségü megjegyzései az ügyvédek garázdálkodásairól (Ford.: Zimányi Magdolna)
Miért ábrázolják bekötött szemmel az Igazságot? Mert különben el kellene pirulnia, amikor látja, bogy milyen gyakran győzedelmeskedik a [F/115] jogtalan ügy a nemes / becsületesség fölött. — Igen, az Igazság vak, hiszen a sötétben tapogatódzik! 8. Mindenkinek joga van, hogy 24. életévének eléréséig embertársait büntetlenül rászedje és becsapja, miközben pedig őt a törvény mint kiskorút, védi. - Minden panasz hiábavaló, amit ellene tennénk, mivel a törvény ekkor is a bepanaszoltat veszi oltalmába, és nem a panasztevőt, és őt védelmezi. Egy példa erre: Spanyolország jelenlegi királya 25 , mielőtt a királynőt nőül vette volna, egy bankártól nagy összeget vett kölcsön; és miután ez a váltót benyújtotta, a király vonakodott tartozását megfizetni, arra hivatkozva, hogy abban az időben ő még kiskorú volt. A bankár, akinek ezt a törvényt bizonyára ismernie kellett, úgy gondolta, hogy egy ilyen magas méltóságú személlyel kivételt lehet tenni - azonban tévedett, és pénzét el kellett veszítenie. [F/116] Ez a remek törvény egyes idősebb embereket arra a felkiáltásra / késztethetne: „Oh, csak lennék újra fiatal! Hogy ki tudnám ezt használni!" 9. Közönséges bűnözőknek és elítélt gazembereknek többnyire ügyvédei rendelnek ki védőként, és sok ügyvéd nagyon büszke arra, ha szónoki képességeivel és minden lehetséges enyhítő körülmény felsorakoztatásával sikerül az elítéltet a haláltól megmentenie, és ezen a módon saját hírnevét is megalapoznia. — Oh, siralmas hiúság! Egy ügyvédnek sokkal inkább azt a feladatot kellene maga elé tűznie, hogy ékesszólása által azt a bűnt a legerősebb fényben ábrázolja, és, mint legfőbb tényező, minden alávaló cselekedetet úgy mutasson be, hogy az enyhítő körülmények egyáltalán ne legyenek figyelembe vehetőek és a halálbüntetés elkerülhetetlen legyen. A nemes gondolkodású ember minden jogtalanságon felháborodik! A naplóíró itt téved: Spanyolországnak ebben az időben nem volt királya, ebben az időben II. Izabella királynő uralkodott (1843-1868). A naplóíró feltehetőleg a spanyol királynő férjére, Don Francisco de Assisire gondolhatott.
