Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

BEVEZETÉS - Giergl Henrik „kedves könyvei" (Györgyi Erzsébet)

Az 1848-as forradalmak Giergl Henrik számára meghatározó élménnyé váltak, anélkül hogy ó' maga „forradalmár" módjára gondolkodott volna. Mind a berlini, mind a bécsi, mind pedig különösen a magyar forradalom követeléseinek igazságosságáról mély meggyőződését fejezte ki, és óhajtotta azok teljesülését. Hitt abban, hogy az uralkodókkal való egyeztetés sikerre vihetett volna, ennek a meggyőződésének többször kifejezést adott. A magyar szabadságharc kitörését kényszerűnek érezte, és annak minden mozzanatánál kifejezte együttérzését, az üggyel való azonosulását. A szabadságküzdelmek mellett mindenkor azoknak gazdasági okait, következményeit és más vonatkozásait is figyelemmel kísérte. A szabadságharc bukását tragédiaként élte meg saját életében is, tudatában volt annak, hogy ez az ország fejlődését mennyire visszavetette, s az ő életpályájára is meghatározóan hátrányosan hatott. Henrik még évekkel a forradalom után, utazásai során is szinte feladatának tartja, hogy akikkel találkozik, azokat tájékoztassa, felvilágosítsa a magyar szabadságharc eseményeiről, a küzdelem jogosságáról. A csehországi üveggyárosok körében éppen olyan szívesen számol be a magyarországi eseményekről, mint badeni rokonai és ismerősei között. Örül, ha felkeltheti érdeklődésüket hazája iránt, és megnyerheti rokonszenvüket. Külön örömet jelent, ha a forradalomról hasonlóan gondolkodó emberekkel találkozhat, és velük kicserélheti gondolatait. Giergl Henrik írásainak útja a megjelentetésig Giergl Henrik írásainak jelen, magyar fordításban való megjelentetése generációk egymáshoz kapcsolódó munkájának eredménye. Felesége, Ilka - akit bizonyára megkérhetett az 1860-as évek második felében, hogy a családi élet eseményeit a továbbiakban ő örökítse meg — keltezetlen levélben nyilatkozott meg arról, hogy milyen sokat jelent számára férjének naplója. Ebben az időszakban Giergl Henrik életében, szakmai, üzleti gondjai miatt a napló háttérbe szorult, illetve főleg ezek dokumentálására szorítkozott. „...bensőségesen kérlek, ne hanyagold el ezt a kedves könyvet, és emlékezzél meg benne néha barátságos családi életünkről is. Ezt mindig drága kincsnek, és szerelmünk talizmánjának fogom tekinteni. Vezesd tovább az érett férfi szellemében, akit ugyan a világ már megrabolt fantáziája arany ragyogásának egy részétől, amely ifjú korában lelkesítette, de még mindig maradt elegendő költőiség benne, hogy egyszerű élményeinket híven és mély érzéssel leírhassa, és amelyet majd gyermekeink számára, mint szent ereklyét meg akarok őrizni. lika" Ekkor még nem sejtették, hogy milyen rövid élet adatik a naplóírónak, aki 1871-ben, 44 évesen halt meg. Ilka valóban megőrizte a naplót, és tovább is adta gyermekeinek. Ciergl Henrik fiának, Giergl Imrének fia, Gelley Andor (1893-1983) fordította le magyarra idős éveiben az 1845-48 között írt útinaplóját és a „Feljegyzések életemből" néhány fejezetét. Dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda (1907-1994) 1978-ban a Giergl család őseinek emlékeiből kiállítás! rendezett saját otthonában, amelyre a Gelley család - Giergl Henrik leszármazottai - is elhozta családi emlékeit, többek között a naplót is. E kiállításon Gelley Andor is megjelent, s érezve, hogy életideje már nem lesz elegendő a fordítás befejezésére, ő kérte meg távoli rokonának feleségét annak folytatására, teljessé tételére. Dr. Györgyi Gézáné vállalkozott a folytatásra, és élete utolsó éveinek fő tevékenysége e könyvek fordítása volt. A Györgyi és Gelley család közös őse Franz Giergl kocsmáros volt, akinek harmadik gyermeke volt Alois (1793-1868), ötvös és ezüstműves, az ötödik pedig Ignaz (1800-1865) üvegesmester. Alois volt dr. Györgyi Géza dédapja, Ignaz pedig Henrik apja volt, Gelley Andornak dédapja.