Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész
két láb széles sikátorra néz, amelyet kanálisnak használnak, ahová minden szemetet beledobálnak. - Stuttgartban egy padlásszobában aludtam; a tetőzet alatt minden pókokkal és pókhálókkal volt tele, és az ágy alatt ahelyett, amit az ember rendszerint ott keresni szokott — egy egérfogó volt. — Ezért undorított minden céhszállás. - Mindig szívesen szálltam meg falvakban, de ha egy városba értem, mindig az volt az első gondolatom: bárcsak túl lennék már az éjszakán. — A városokban szívesebben mentem volna fogadóba, hiszen mindenütt lehet kapni kicsi és egyszerű szobái is — de szabad volt-e ez? A legtöbb nagyobb városban már a kapunál elvették a vándorkönyvemet, és egy nyomtatott cédulát adtak, amelyre az volt írva, hogy csak céhszálláson hálhatok, megadták a címét is, anélkül hogy kérdeztem volna. Különösen kellemetlen volt számomra a céhszabályok szerinti „köszöntés". - Minden városban összejönnek a legények hetenként egyszer a legényszálláson; ez azonban különböző napokra eshet — az egyik helyen hétfőre, másutt csütörtökre, megint másutt szombatra —, s ha éppen egy ilyen összejöveteli napon érkeztem oda, abban az élvezetben volt részem, hogy minden munkát kereső, idegen legénynek el kellett mondanom a „köszöntést"; igaz, ezért jóindulatuk jeleként kaptam egy korsó sört, de ennek elvesztését / könnyen elviseltem volna. — |ti/20. r >] Minél jobban megközelítettem a tengerparti városokat, annál kellemetlenebbek lettek ezek a körülmények; — és ez volt az az ok, amely Carl és a magam kedvét elvette attól, hogy további német városokat felkeressünk. Ezért elhatároztam, hogy ha Mannheimet el kell majd hagynom, nyugat felé indulok, hogy beutazzam Belgiumot, Franciaországot és Angliát - ezt a tervet azonban később Anyám és Louis tanácsára mégis feladtuk. Munkatársaim azonban mindebben örömüket lelték, és élvezetet találtak abban, hogy egymást az ivásban felülmúlják, és obszcén dalokat énekeljenek. Mindnyájuknak az „egy szoknya, egy Isten" volt az alapelve, és hűek maradtak Hans Sachshoz, aki a céhrendszert megalapította. - így könnyen érthető, hogy nem tudtam velük összhangba kerülni. Mivel a vasárnapot sem töltöttem velük a legényszálláson, hanem jobb társaságot kerestem, ezért büszkének és gőgösnek tartottak, mert nem nagyon vegyültem a társaságukba. A táblaüvegesek és keretkészítők között mindig volt némi súrlódás — így pl. Frankfurtban a táblaüveges 36 krajcár ajándékot kap, a keretkészítő csak 6 krajcárt; — Stuttgartban és több más városban is ez fordítva van. De hát jó képet kellett vágnom ehhez, és örültem, hogy elkerültem velük az ellenségeskedést. — Sajnos, be kell vallanom, hogy a sok-sok üvegeslegény között, akiket megismertem, alig akadt néhány, akit méltónak tartottam volna, hogy barátomnak nevezzem. Bécsben körülbelül 100 legény volt — ezek közül 8 vagy 10 volt a barátom, de ezek sem igazi, benső barátok —, ilyennek csak Carlt nevezhettem. Havonta egyszer, rendszerint vasárnap összejönnek a legényszálláson a legények és ülést tartanak: ekkor / egyet maguk közül megválasztanak tisztségviselőnek. — Mivel ez sorjában [U7206] megy, így rám is sor került; augusztus 22-én vettem át e tisztséget és 4 hétig viseltem. - Ugyebár, fontos tisztséget töltöttem be az emberi társadalomban? El lehet képzelni, micsoda megtiszteltetés volt ez! Oh, igazán sokra vittem! Átvettem a könyveket, a pénztárt, a legényjelvényeket, a sörjelvényeket, én voltam a könyvelő, intéző és pénztáros egy személyben. - Minden idegen legénynek hozzám kellett jönnie az ajándékért, és hogy beírassa magát. — Ilyenkor elnapoltuk az ülést és az új tagot beavattuk; — a legények 2 hordó sört hozattak. így ebben a díszes társaságban ültem 2 órától estig, ahol a legtöbben a sok sör élvezetétől tisztességesen berúgtak; - ezt már nem bírtam tovább, hanem kiszakítottam magamat ebből, noha valamennyien ellenezték. — A következő verset akkoriban írtam Mannheimben, ebben gúnyos modorban úgy írtam le az egész céhrendszer szokásait, amilyenek.
