Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)
GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Második rész
Nekarbischofsheim egy kb. 2000 lakosú kisváros 200 házzal. De egyáltalán nem fekszik a Nekar mellett, mint eddig gondoltam, hanem attól 3 órányi távolságra. Nevét csupán onnét kapta, hogy az ugyancsak Badenben fekvó' Rheinbischofsheimmel és Tauberbischofsheimmel össze ne tévesszék. — (U/184] A környéke nekem nagyon tetszett. — A városka / a völgyben fekszik, enyhén emelkedő domboktól és kis hegyektől körülvéve, melyek részben gondosan meg vannak művelve, részben árnyat adó nyír- és tölgyerdőkkel vannak borítva. — Mivel most nagyon szép időnk volt, semmi sem gátolta naponkénti sétáinkat, így mindennap más-más környékre terveztünk kirándulást. Egyik nap az egyik dombra mentünk fel, másnap egy másikra, minden ilyen magaslatról élveztük a változatos, szép kilátást. De nemhiába kapaszkodtunk fel a dombokra, ritkán jöttünk vissza üres kézzel, hanem, hogy fáradozásunkért kárpótoljuk magunkat, gyöngyvirágot, harangvirágot és más mezei virágot szedtünk, amelyekből sokat találtunk az erdőben, sőt szamócát is, és szép csokrokkal leptük meg nagynénémet otthon. Egyik nap nagybátyámmal és Oskarral Zuzenhausenbe mentem, boldogult nagyapám szülőhelyére, hogy ott még élő nővérét, nagybátyám édesanyját és unokafivérét, Heinrichet felkeressük. - Ez egy kis falu, 3 óra járásnyira Bischofsheimtől. - Odaérkezve először a vendéglőbe mentünk, hogy kissé kipihenjük magunkat. Nagybátyám anyja és Heinrich még ugyanabban a házban lakik, melyben nagyapám annak idején született; egy zöldre festett, egyemeletes sarokházban, mely fából épült, mint errefelé minden ház, az első emelet kissé kiugrik a földszint fölé. Kissé elfogódottan léptem a házba, és mikor Ónagynénémet megláttam, még jobban meghatódtam. - 78 éves, törékeny és beteges asszony volt, és mivel nagybátyám ismerte könnyen fel[U/185] induló kedélyét, és tudta, hogy az üzenet, melyet hoz, idegeit / megviselné, ezért alig merte neki megmondani, hogy én ki is vagyok; de hát ennek meg kellett lennie, hiszen ezért jöttünk. Már egy ideje a szobában is voltunk, mikor kérdő pillantást vetett Lotterre és csendesen kérdezte tőle: Ki ez? — Nagybátyám kissé várt a válasszal, majd könnyes szemmel mondta: „Unokanővérem fia, a Maga bátyjának unokája Magyarországról!''' Amint előre sejtettük, úgy is történt: ónagynéném hangosan zokogva borult nyakamba, és még sokáig sírt. Mindannyian meg voltunk hatva. Nemsokára Heinrich is a szobába lépett, és örvendezve jól megrázta kezemet. Paraszt volt, és két leánya volt. — A szoba egészen egyszerűen volt berendezve, mint a jómódú parasztoknál általában. A falakon néhány szentkép mellett két másik kép is lógott, az egyik egy magyar parasztot ábrázolt fekete pörge kalapban, piros mellényben és bő fehér gatyában™ - a másik pedig egy díszmagyarba öltözött nemest kalpakkal u és karddal -, ez az egykori, a „Magyarhoz" címzett Barabás-íéle posztókereskedés cégére volt a Váci utcában, Pesten. Az itteni emberek pompásnak képzelik Magyarországot, mintha az a földi Paradicsom lenne; s azt hiszik, ott mindenki olyan festői ruhát hord, mint ahogy a nemzeti viseletet a képeken látni. — Az országot a föld nagy termékenysége miatt teli éléstárnak képzelik — de mégis évente sokan vándorolnak ki Amerikába, és senki sem megy Magyarországra. - Talán az ottani arisztokrácia riasztja vissza őket; és ha már el kell hagyniuk szülőföldjüket, inkább egy szabad ország földjére lépnek. / fU/186] Az összes Lokheimer,*aki itt élt, kivándorolt Amerikába, egyetlenegy maradt itt, aki az itteni vendéglősnél van szolgálatban. Anyai ági nagyapám neve. 10 Az eredetiben is magyarul. 11 sic! kalpaggal: az eredetiben is magyarul.
