Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

BEVEZETÉS - Giergl Henrik „kedves könyvei" (Györgyi Erzsébet)

heidelbergi kastélyba évek múlva örömmel látja viszont annak falain kézírását. Nemcsak a saját feljegyzését értékelte, hanem azokat is, amelyeket mások írtak, mint másokkal való sajátos találkozási lehetőséget. Nagyon sajnálta, amikor a Bécs melletti Huszártemplom falain a sok ráfirkált üzenetet megszüntette egy pedáns meszelés. Ügy érezte, hogy ezáltal sok értékes emlék ment veszendőbe. Pedig ott saját felirata nem is volt. A vándorló könyv Giergl Henrik „vándorló könyve" is megmaradt az utódok birtokában. 1983 óta őrzi a Magyar Nemzeti Múzeum.

2 A 157. sorszámú vándorkönyvben megtaláljuk Giergl Henrik személyleírását („Személyes leírás"), melyben nevét Giergel Heinrichnek írták. Ebben igazolják számára, hogy Ignatz Giergl polgári üvegesmesternél tíz hónapig dolgozott mint legény, s kötelességtudó magatartást tanúsított. Az 1845. április 24-én kelt iratban szabad királyi város Pest városparancsnoka engedélyezi vándorlásának megkezdését Bécs első állomással. Bécsben Sohnepf és Lobmeyr üvegesek igazolják benne, hogy megelégedésükre dolgozott, a magisztrátus hitelesítésével. Megtaláljuk benne 1846. december 11-i dátummal a magyar királyi kancellária engedélyét hároméves külföldi utazására, és vízumot Franciaországba, Belgiumba, Porosz- és Bajorországba, Németalföldre, és az itáliai félsziget három államába. A továbbiakban megtaláljuk a számos vízumot, amelyeket egy-egy útszakaszra kért Giergl Henrik, s amelyekről többnyire említést is tett naplójában. A vándorkönyv egyben hitelesíti a naplót. Közeli és távoli kapcsolatok Giergl Henrik (1827—1871) pesti üvegesmester apai ágon Pesten élő iparoscsalád ötödik generációjának tagja volt. A legrégebbi ismert ős - Martin Giergl szabómester — a családi hagyomány, illetve a naplók szerint 1724-ben, 25-ben vagy 29-ben érkezett Pestre, Tirolból. Martin Giergl fia, Johann is a szabómesterséget folytatta. Unokája. Franz korcsmáros lett (a piarista gimnázium évkönyvei szerint „popinator"), bár bizonyára ipart is tanult. Egy jómódú kertész leányát, Rosalie Kurzot vette feleségül. Hat gyermekük közül háromnak ismerjük pontosabban életrajzi adatait. A harmadszülött Alois (1793-1868) ötvös, ezüstműves, Szentpétery József mellett a reformkor egyik legjelentősebb ötvösművésze. P. Brestyánszky Ilona szerint „a pest-budai ötvösség egyik legkiemelkedőbb művésze, mesterré lett 1817-ben. 1860-ig követhetően a céh megbecsült tagja. 1830 decemberétől jelzőmester. Munkáit a forma és a díszítmény harmóniája, a jó ízlés, a magas mesterségbeli tudás és az igen gondos kivitelezés a legszebb magyar ötvösművek közé sorolja." Művei egyaránt megtalálhatók az Iparművészeti, a Magyar Nemzeti és a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményeiben, és számos kiállításon szerepeltek, többek között a Smithsonian Institute által rendezett „Treasures of Hungary. Gold & Silver from the 9th to the 19th Century" c. kiállításon, amely 1986-ban bejárta az Egyesült Államok több nagyvárosát, s ezt követően a Nemzeti Múzeumban is bemutatták. 1822-ben készült cukortartója 1984-ben a fémműveket ábrázoló bélyegsorozat egyik tagjára került a Magyar Posta bélyegén. Az ötödszülött testvér, lgnaz, üvegesmester lett, ő Giergl Henrik apja. 2 Magyar Nemzeti Múzeum Udgy. 1983. 12.