Forrai Ibolya szerk.: Egy pesti polgár Európában - Negyvennyolcas idők 3. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 6; Budapest, 2000)

GIERGL HENRIK ÜVEGMŰVES ÖNÉLETÍRÁSA, ÚTIJEGYZETEI ÉS NAPLÓI 1845-1865 - Utazásom leírása és naplóm 1845, 46 és 47/48 három esztendejében (Ford.: Gelley Andor) - Első rész

S álmomban oltár előtl álltam, Bár így lenne a valóságban! ­Kéz kézben ez angyali lénnyel, Összekötve szent kötelékkel. ­INincs nyugalmam, sem pihenésem. Nem bírom viselni már terhem, Nincs már tovább itt maradásom, Sietve hozzá menni vágyom! ­Mutass utat, fenséges szellem! Hisz te tudod, mit kell most tennem, ­Hol az ország, hol megtalálom? Hol lesz valóság e szép álom? Bármily messze volna is innen, / Tudom, hogy oda el kell mennem. - |li/l()fi| A jósda válasza Aki megjelent álmaidban. Oh, Heinrich, az egy égi angyal. ­Hogy beteljesítsd álmodat, És meglásd szép leánykádat, ­Indulj, feléje menj sietve. Szemedet célodra függesztve Érd el a messzi tengereket. ­Ismered a szépséges íöldet. a virágzó citrom hónát? ­Fel kell keresned Veronát! Christin szíve ott dobog érted. Csak óiniatta fáj a szíved. ­Az első Oh, istenek, köszönet néktek! Nemsoká hallom, hangja hogy cseng. Látom kebelét hullámzani, Ki tudná örömem lefesteni? Ha ajk az ajakhoz hajlik, ­Szem a szembe kapcsolódik; ­Ez országba vonzzák szívemet Titkos, de eró's kötelékek; — Kérésemet teljesítsétek. Es lépteimet vezessétek. ­Még Németországban is hasonlóan verseltem, és örömről, napsütésről, szívről stb. ábrándoz­tam abban reménykedve, hogy majd Carlhû Veronába visszatérhetek. - /

Next

/
Oldalképek
Tartalom