Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

vezénylő" fivérem életét köszönheté, ugyanis a kis fiu az erdőből előjött fegyveres három rác lovag közzül ép azon pillanatban, midőn karját lőszer célba vételére fivérem ellen véletlenül [130] emelte, az elsőt megelőzőleg lepuffantott, majd a másikat terité / le a vakondok túrás mellé bujt kis fiu golyója, mire az utána jövök rémülve futának szét. Hogy ezért tiszti ranggal jutalmaztatott, igen természetes és méltányos dolog. Mieink közzül egy sem, a népből három esett el, s egy pár iker egyént ezek közzül a sors különös csudájára, éppen midőn a templom előtt falatoznának, az ellen ágyuja egyszerre zúzott szét. A szétvert ellen hátrálni akart, ámde mieink által nyomban üldöztetve hajóra szált a Dráván átkelendő, midőn egyszerre vihar támadván, a túlterhelt ellennek két száz emberét a hullámok alá temeté. Ez eset valóságáról lesz okom még szóllani, elég annyit e csatáról felemiitnem, hogy a mieinknek dicsőséget, az ellennek felejthetlen leczkét adott meggondolni, mit tesz olly lelkesült honfiakkal kezdeni, minők sorainkat diszíték. Pár hét alig mult el, ismét hirt vevénk a horvátok Nagykanizsa felöli bejövetelekről, mi csakugyan pár nap alatt valósult, elő csapatjaik Iharos Berényig, VA mértföldnyire Kanizsától, Somogy szélső posta állomására állítólag a posta felszabadítására nyomultak, de megadák árát merészségöknek, mert többen közülök, sőt tisztek is elesvén, néhány honvéd s nép által vissza verettek. A nép vezetők közt Rotkay Pál kaposvári kovács mester volt, ki honfi érzülete által mindenki méltányló elismerésében s népszerűségben részesült. Mint áldozó polgár is említést érdemel, kinek műhelye ugy katonák, mint nép számára készített fegyverek készítésében erélyt fejtett ki. [131] A nép fegyver — Helebard — egy hármas előnyü, általam kigondolt / s ide rajzolt balta, szurony s bárd alakú véd és gyilok szer volt, mellyel mint látszik bár melly bárgyú nem rendes katona könnyen bánhatott, egyszersmind védhetett s árthatott, mert hosszú nyélre alkalmazott hegye szúrásra, foka ütésre, éle vágásra, gyalog ugy mint lovas ellenében használható s czélszerü volt. Nyele ennek fiatal mogyorófáből készítetett, melly sok ezernyi darabba igényelvén, annak vágatására Hg. Eszterházy dombóvári urodalmi jószág felügyelője (tisztelt nevét elfelejtem) engedélyt adott a székváros közelében fekvő rengetegből. A régi magyaroknál hasonlónak nyoma találtatott, ld. Mátyás király lándzsásai (Vas. Uj. 29 sz. Jul 2./8Ó2.). Iharos Berényről megjegyzendő, miként ez elleneinkre nézve annyiból is érdekelt pont volt, mint hogy a Trieszti, Fiumei, Horvát országon át menő vonalnak egyesítő határ széli posta állomása lévén, Olaszhonból kezdve, minden osztrák katonai s polgári hivatalos levelezések magyar honbani hivatalnokaivali közlekedések itt kezdődtek, s innét menesztettek legtöbb felé széllyel. Ámde ép e pont kezünkben volt, s abból kiesni egy pillanatig sem engedők, miután a letartóztatott s elfogott levelek tartalma egyéni, ugy mint országos működésünkre nézve nagy befolyással lön, kézre juttatásukban pedig derék rokonunk s hazánkfia NfoszlopyJ M. ekkori itteni posta mester, hazafi kebellel kész erélyű segédkezeket nyújtott. Igy jutánk többek közt azon a magyar kormánnyal is közölt titoknak nyomára, miszerint az eszéki vár, mellynek német parancsnoka élelmi segélyért folyamodék, szorongató szükségnek néz elébe. Ugyan ez időben, adatván a hadjáratra nélkülözhetlen ágyuk szükségéi, azokat a székvárosban harangokból erélyes fivérem öntetni rendelt [132] Ennyi süker s népszerűség birtokában feszitve / lábainkat, boldogító érzettel tekinténk a jövőbe, bár sejtelmem néha titkosan azon szomorítő előérzetet sugá keblembe, hogy a folytonos egyenetlenség, melly az ország gyűlési tagok s kormányban mutatkozik, s ernyedtség, melly a kezelésben, s lágyság, melly az árulók ellenében nyilvánul, borút hoz a honra, s lerontandja egyesek műveit! Hát az aristocratia? - ez undok faj, nem tudva kibontakozni ősi agygőzének [hímes]* mámorából, mellybe őt saját hiúsága által czim, születés, vagyon, rang féltékenysége sülyeszté,