Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim

korlati teendők végzésére az 5-ik századhoz. — Őrmester társam Darázs Pongrácz szinte ügyvéd ember volt Kanizsáról — nem barátkoztam vele — kevés szorgalma miatt nem szerettem. Tán egyheti gyakorlat után zászlóaljunk a Dráva mellett - Szekulits ezredes osztályába — a pesti 25 honvéd zászlóalj és a Dommiguel ezred 2-ik századához lett beosztva, huszárok Le­hel ezredbeli — ujonczok, s tüzérek mind ugy szólva gyermekekből állak Mártinkovits Béla Zala megyei mérnök parancsnokságával, hat fontos, 6 d[a]r[ab] gyalog ágyúval. Teendőnk örökös gyakorlatból ált - mi ütközetbe nem vettünk részt, legközelebb voltunk Perczel táborához, ki Fridaunál Stájer határszélen egy izben németekkel ösze is ütközött ­de lényeges eredmény nélkül. / Hogy a Svecháti csata - s ezt előzőleg Bécs városa — elve- [85j szett, s a diadalmas Vindisgrécz főparancsnok diadalmenetét megkezdé országunk ellen — Szekulits is ott hagyta osztályával a Dráva vonalat, s jöttünk párhuzamosan a balaton mellett — ennek északi felén - Pest felé. Karácson napjait pihenéssel Tapolczán töltöttük s kértemre engedélyt nyerve kedves anyámat egy napra meglátogattam Köveskálon. Tapolczárol — kora indulással, Veszprémbe voltunk már dél előtt 11 órakor, ide érkeztünk elütt hallottuk jöttünkben a vámosnáli magaslatokon - a móri csatának ágyú dörgések, s mi­helyt Veszprémben megebédeltünk, azonnal megindultunk Várpalotára. Este értünk ezen mező városban, az időre már rég be volt fejezve, s véresen elveszve / ré- 186J szünkröl a Móri ütközet, melyet Perczel tábornok — csekély erővel az osztrák had tömege el­lenében, nagyon vakmerő gondatlansággal elfogadott. - Várpalotai fiuk, kik ebben részt vet­tek, s egyebek is - eltölték a várost rémhírrel mint menekültek. Nekünk nem volt veszteni való időnk, a Fehérvár felé vezető ut elöltünk elvágva, még be­szállásolni sem mertük magunkat, hanem azonnal megfordulva — délnek Berhida Kis Kovácsin átt — Lepsénybe mentünk, az egy napon három állomás tételével anyira elfáradva és el álmosodva az éjjeli útban, hogy csak a legnagyobb megerőltetéssel voltunk képesek éj­félre Lepsénybe megérkezni, — a zászlóaljnak nem egészen két harmadával, a többiek elma­radtak az uton. / Részint hogy az elmaradtak is velünk jühessenek, részint hogy az elfáradta- [87] kat elhagyni ne kényszeríttessünk, lehető menyiségü kocsi lett másnap elénk rendelve, s in­dulásunk ezen okból is későn történt. - Azomban a kocsiknak hasznát nem vehettük, oly kegyetlen hidegre fordult az idö, hogy kocsin ülni lehetetlen volt, csupán a podgyászainkat raktuk reájok, s estvére elértünk Dunapentelére. Itt egy napot azért is késtünk, hogy a Dunának befagyását, s azon útnak csinállását meg várjuk, szalmával lett behintve a jég, s folytonosan öntözve, igy tudtunk rajta egyesével átt menni, lovat-ágyut csak harmad napra átt szállittani. Estvére megérkeztünk Kun Szentmik­losra, hol háltunk, s másik napon meglehetős járatlan utakon, homok buczkákon / keresztül [88] eljutottunk Czeglédre, s hozzá csatlakoztunk Perczelnek maradvány hadtestéhez, ha jól em­lékezem 1849-ik Január 3-án. Perczel Pesten átt menekült — ennek ura már Vindisgräcz volt, — a ki nem csak pihenőt tartott Budán, de mivel Görgei a maga hadtestével Vácz felé ment — rögtön mi - üdülést tart­va pár nap Czegléden - üldüzve nem voltunk. - Tovább mentünk innen Abonyba, mely na­pon oly kegyetlen volt a hideg, hogy sokaknak fülük, orruk, lábuk menet közben elfagyott, engemet is azon szerencsétlenség ért, hogy bal lábam hövejk ujja megfagyott s további utam nagyon nehezemre esett. Állomásaink naponként ezután így következtek: Szolnok, hol a tiszán men/tünk átt — elér- [89] ve a nagy kunságot Török Szentmiklós - Kisújszállás — Karczag városokkal s eljutva Nádud­varra, hol megállapodtunk. - Ezen helyek mind egy napi távolságra vannak egymástól, oly rónaföldön, hogy beláthatok mindegyik a másik széléről, s megy a honvéd egész nap, mig ál­lomásra ér. Nagyon gazdag talajjal megáldva - nagyon vagyonos maga is a lakosság 30-40

Next

/
Oldalképek
Tartalom