Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

Kukoriczát, zabot, búzát és mindennemű gabonát Fel raktunk mi is húsz mázsa tengerit S egygyütt jöttünk, haza fele Váradig! Ott hogy: el köszöntem tőlle, sajnáltam; Hogy oly búsnak és szomorúnak láttam! Onnat a gőzösön nyomba, haza jöttem éppen Karácsonba. Tizenhárom jó íörintombann került: Az utazás! nem sajnállom — mert sikerült: Erdőket, bérczeket látni, s a Királyhágót megmászni. És így akkor meg láttam, s igen szépnek találtam! Ide haza maradt négy köböl búzám, s ötven kila szalonnám, A búzát hatvan kettőben kerestem, a disznót is akkor vettem, S azt el fogyasztottuk egygyütt tavaszra így a sem maradt ott tovább avasra! Hatvan négyben ismét vándoroltam én: Tisza Lök és Büd Szent Mihály vidékénn; De nem úgy vakra éppenn, elmondom hogy miképpen: Eszter húgom a férjével már akkor ott Mint uradalmi gazdatisztné lakott! Én tehát jó reménységgel, Ottan őket keresem fel; S nállok voltam két évig; és aztán még egygy félig. Hol ismét lett módom tapasztalásba, S láttam miként halmozódik rakásra: Sok érdemtelenek fejénn, Mint hó a: hegyek tetejénn Vagy fazékban a lenese, a hűje vak szenese. Volt szerencsém több urakat ösmerni Közelebről, s tőlök tanulást nyerni. Gépész, gazda tiszt, kurátor, Jegyző, pap, rektor és kántor, Fiatalok és vének, barátaim levének! Lökönn, Bűdön, Szent Mihájon és Dadánn — Anyagi is, de szellemi jobbadán! Látva: hogy a nemes növény nem haraszt Egygy eránt tisztelt és becsült Ur. paraszt! De nem tanáltam ellemem ott sem: mert büszke szellemem, Függetlenségre vágyott — nem tűrt szolgaiságot! Jól ment dolgom az anyagra nézve bár; De szellemet, palacsinta nem táplál! Nem lakik jól, nem tűr vele, Nemesebb az eledele. Jobban ízlik a kása — Ha független lakása.