Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

ő miatta, ha vesszük gondolóra Hány hós vitéz vezér jutott bitóra! Rossz léleknek volt műhelye, S örök kárhozat a helye. Ez a leg méltóbb bére ... Átok az emlékére! Nincs czélom itt ö rólla többet írni Bár volt módom figyelemmel kísérni, Hogy mit tett ö — s Hajnau és Bak, Le írták az okosabbak Hát bocsánatot kérek! Élet rajzomra térek. Láttam, tanultam sok roszszat, és sok jót: Míg ki töltöttem a kapullácziót: Mely hat hónapokból állott: Negyven kilencz elejénn - ott: Diadal út volt fele ... Czibaktól Buda fele. — Kecskeméten, Nagykörösön, s Moron is áthaladt Kis csapatunk Pest alá: öt nap alatt. Pesten innen — a Rákoson meg álltunk, És ott, Ercsi alatt lógerbe szálltunk, Egyesülve Répásival seregünk: Négy ezer három száz ötvenen lettünk. Aulik pedig — miképpen mi, az alatt, Szinte táborba szállt Czinkota alatt. A hös Damjanics pedig, hogy: Szolnokot be vette, Az osztrákokat Czeglédig kergette. A többi vezérek pedig szinte az alatt, Görgeinek a vezénylete alatt: Isaszeg, Hatvan és Váczonn át, Az osztrákot Pest ajjáig szoríták, Az egészsz német sereget, Mint a sasok a verebet! Vindicsgrécz, a futási mámorba: Száz ezred magával szált ott táborba; Görgei pedig az alatt át kele A Dunánn, és haladt Komárom fele. -