Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

VÉGH BÁLINT: Saját életiratom

így haladának utánnam barátom! S velők együtt közbe ülve a fátum, Vagy felettök repülve ott — Az ujjongókon kaczagott, Hogy mellém hajtva ki tért, bal karjával engem ért; Igen - a mint így szépen jövögéltünk: A Körösi homokos gyepre értünk. S már a heveder alattam Meg tágult, de én nem tudtam, Más sem figyelmeztetett, Mert minden gondot letett. Az árendás a hordó tetőn aludt, Az apám pedig a kas farba amott: Az ujjongok háta mögött, Mély álomba szenderödött, Magáról mitsem tudott — A nagy tökről álmodott! A bor kutak egy helyt a hogy meg áltak Rúd igazitni, piskálni le szálltak, S el maradva jó darabonn, Azutánn a szép parlagonn, A lónak közzé vertek, Kurjongatva repültek, Riadó vad ordítással nyargaltak — A lovak a gyepenn is port kavartak, S a hogy így mellém hajtanak, Lovaim meg riadának! S oly könnyű lett a szekér Vitték, mint a forgó szél. A nyerget már addig is a kegyelem Tartá, s ekkor szépen lefordult velem, S én a nyaklót meg ragadtam És így a rúdon maradtam, Mint egy oda kötözött, Lógva a két ló között. Úgy vittek ott, mint egy szárnyú Denevért, Rugdalva hozzám keményen — de nem ért! Nem nézve árkot, sem bokrot; S az árendás is le ugrott Hátúiról, s szívdobogva Hencsergett a homokba.