Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

SZÉKELY ISTVÁN: „Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..."

Szegény ügyes bajost tsak úgy be rántattya, Nem tsak hogy meg feji, még meg is mártattya. A' mint el gondolja tsak annyira húzza, Az ügyes bajosnak borit majd lenyúzza. Az el járást nap díjét annyira tenyészti, A' le foglalt vagyont majd mind fel emészti. A' mit így be szednek Zsarnok hivatallal, Azzal úgy bánnak mint kutya a patzallal. No most kinek mi jár, áztat szedik széjjel, Küzdjön most az adós az iljen veszéjjel. Átkot mond a bajos az iljen ravaszra, Mert tsak azt gondolja minek megy panaszra. Minden igazságát majd egy hamis betű", Több költségbe hozza egye meg a tetű. Szegény ügyes bajos így marad a' tserbe, Sem ide, sem oda, nem jut a' persejbe. A' le foglalt pénzre prókátor az első, Segéd kezet nyújtva egy két haszon lesö. Tudok egy fortéjos szegény sorsú urat, Ki mindég fürkészte hogy hol tudna oljat, A' ki adós volna másnak vagy Zsidónak, Mingyár ajánlotta magát árulónak. Hogy ötet bízza meg majd végre hajtónak. Élet módot tenni így látta azt jónak, Okát módját annak mind addig kereste, Míg meg nem találta úgy a' mint szerette. De nem tsak egy van most ilj gonosz szemtelen, Másra irigykedő áruló nemtelen, Az iljen nem egyébb tsak egy veszedelem, Csalárd, hazug, álnok, mást tsaló fertelem. Hát az az el tsapott tökéletlen hitű, Hánnyal fizettetett azt sem tudjuk mitű, A ki nem egyébb volt mint egy róka ravasz, Mert minden munkáján ezernyi a panasz, Kinek bűnit tovább az Isten sem tűrte, Mint feljebb említem az ördög el vitte. A' ki egy Nemzetnek működik javára, Ezenn tételeket ne vegye magára. A' jó elől járó a' Községnek sava, Ettől függ egy nemzet boldogsága java. Most már soraimmal más okokra térek, A' ki tsapásrol is engedelmet kérek.