Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

SZÉKELY ISTVÁN: „Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..."

Nógrád megyében is Losontz városában, Ki raboltak minden házat átaljában. De a' Német a' mint meg oszlott hadával, Minden nagy várost meg rakott katonával. Minden kinek privait fegyverét be szedte, A' bankó Magyar pénzt bográtsba égette, Meil a' ki fegyverét, pénzét be nem adta, Mindég félelemmel volt gondja miatta. Mert fejbe lövéssel voltunk fenyegetve, Vagy kötél által leszsz az ki végeztetve, Hogy vagy* kinél fegyvert a vagy bankót találl, Annak büntetése bizonyos hogy halál. Volt a' ki be adta, sok meg úgy el dugta, Hogy meg találni is később alig tudta. [17] A'ki be adta is vagy ha meg tartotta, Mind a' két részre tsak kárát ő vallotta. Azok a' kik akkor dohányt termesztettek, Bár mi kevés volt is mind fel mérettettek. Lett itt finántz, Zsandár mindenűt kóvájgot, El lepte egyszerre az egész országot. A' kik el dugdosva a' dohányt el tették, Ha ki túdósodott el vették, bűntették. Meg rakta finántzal az egész országot, Rátzokat, Svábokat, Magyart és Tóthságot. Petsételtette le a' boros hordókat, A' pálinka főző minden kazánokat. A' ki tele hordót akart meg kezdeni, A' finántzért kellett először is menni. Petsétet levenni oda kellett hinni, Maga tulajdonát úgy lehetett inni, Vagy pedig meg kellett egészbe váltani, Más kép nem szabad volt senkinek bántani. Finántz hírével a' pálinka égetés, Vagy ha meg történik időtt tsempészkedés. Valaki ha magát az iljenbe ártya, Erszényinéi fogva azt rútul berántya. Hej nem így volt ám ez még negyvennyoltz előtt, Koránt sem szopta így tsontunkból a' velőt, Mint a' fáradt vándort pihenő helyétől, Vagy a kis gyermeket az Annya tejétől. Mint mikor el fogják majd nem felejtheti, Csak úgy siránkozva panaszszát jelenti. Mi is úgy jártunk az ősi szabadsággal, A' mely már tsak füstöl de többé nem lángal. * Más változatban: bár