Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim

Görgei volt kinevezve, az átvételt megtagadta, gögjének, áruló terveinek nagyobb tér volt a fő parancsnokság. Támadásunk reggel történt jókor, a németek a falun kivül fogadtak bennünket, mi a balszárnyon voltunk, s midőn huszárainkat a német dragonosok visza nyomták fedezet nélkül zászlóaljunk előre küldve lett a lovasság ellen. Ezek visza húzódtak, s mikor már jó előre haladtunk rakéta üteggel, s kártácsai fogadtak bennünket. / Jobbra tőlünk ágyúinkat is visza [50] verték; huszáraink s ezekkel a zászlóalj parancsnokunk - egy kapitány, nevére nem emlékezem, s adjutánsa egy főhadnagy Laki nevezetű volt mérnök - elnyargaltak. Mi is elfutottunk mindenütt gabona és bükköny vetemény között, mi derékig ért, s egy pillanat alatt egy ezred lovasság körül vett bennünket, s kaszabolta azokat, kik egyesleg a zászlóaljtól elszakadtak. — Egy Járányi nevü hadnagy ily futásközben kilencz sebet kapott, s vértől elborítva menekült ismét a zászlóaljhoz, a minél csupán heten maradtunk tisztek, s indítványomra a négyszögnek élére állottunk, s a fiukat az elszélledéstöli ovakodás/ra, s a minket körül vevő lovasság- [51] rai tüzelésre folytonosan biztattuk. Sikerült a lovasságot négy ízben visza vernünk, — közénk bevágni nem mert - de ha ezt elriasztottuk, ott voltak az ágyukkal, s közibénk kartácsoltak. Az volt szerencsénk, hogy Királyré[v]nél, a dunának egy mellék ágához tudtunk menekülni, a mi hátunkat fedezvén, a lovasságot szemben puska tűzzel tudtuk fogadni, s midőn közülök sokan elestek, bennünket ott is hagytak. Az a szerencsétlen Járányi hadnagy kilencz sebével oly rémületbe volt itt is, hogy azt a szakadék dunát átt úszva, a szigetre menekült, s midőn a lovasság bennünket / el- [52] hagyott, úszva jött ismét közibénk visza. Szegényt, én első alkalomal, midőn a zászlóaljhoz visza jönni láttam, meg is támadtam, hogy miért hagyott el bennünket. A fiuk a lovasság elvonulása után az elesett német törzstisztnek kalpagját s több értékes tárgyakat hozták el magukkal, egyik az elesett tisztnek szarvas bör kesztyűit is elhozta, én ezt attól meg vettem — sokáig használtam. Ezen veszélyben - mi alig egy fél órába került — 162 emberünk maradt a csatatéren zászlóaljunkból. Az a Kecskeméty Albert kapitány, a ki engemet a hitvány Kisfaludyhoz elő vezetni nem mert, szinte elfutott, egy ágyura kapaszkodva menekült, s midőn / Aszódhoz a táborba meg érkezett, Szekulits ezredesnek azt jelentette, hogy az egész zászlóal- [53] jat elfogták a németek. A két szerencsétlen doctort is, a kik a bölömbikától ugy féltek, vagy levágták vagy elfogták a németek, többé velők soha nem találkoztunk. Engemet is nagyon megviselt ez a csata, - felette meleg volt, vászon felöltöm hátamon derékig vizes volt, azon figyelmetlenséget is elkövettem, hogy haza mentünkben sok vizet ittam, s vagy két nap oly lázam jött, alig tudtam lábamon fenn lenni. Bár vesztettünk, különösen zászlóaljunk sok embert, Szekulits még is nagy örömei fogadott bennünket, midőn Aszódra a táborba meg érkeztünk. / Június 21-én ugyan azon helyen megtámadtuk ismét a németeket. Az Érsekújvárnál tő- [54] lünk elvált magyar sereg átt kelve a vág folyón Zsigárdnál együttesen támadt velünk, s mi ezen napon Galántáig űztük visza a németeket — Pered és Alsó Szeli falukon átt - estvére zászlóaljunk bevonult Eelső Szélibe, itt háltunk, s innét adtunk előőrsöket Galántha felé. A csata napján azomban a németekhez 25 ezer muszka érkezett segitségül, s Junius 22-én a meg ujitott Peredi csata reánk veszteségei végződött. Már kora reggel kivontak bennünket felső Széliből, s egy nagy róna gyépségen sietve, minden fedezet nélkül érkeztünk / meg Ki- [55] rályré[v]be, a mit a viszavonulás fedezetéül délutáni 5-6 óráig védelmeztünk a német támadásai ellen, s bár egyszer ki is vertek bennünket, azt viszaíoglalva, meg tartottuk mind adig, mig a Perednéli vesztes sereg bennünket el nem ért. A viszavonulásnál személyesen Görgei parancsnokolt, s el kell ismernem, hogy oly lélekjelenléttel az egész seregre, minőt az egész hadjárat alatt nem tapasztaltam. Zászlóalj s ütegen-