Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
SZÉKELY ISTVÁN: „Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..."
m AZ EL MULT NEMESSÉGRŐL Elmúlt régibb idők e' jelen században, Csak emléktek maradt az irattárakban. Úgy hogy a'kik arra viszsza emlékezünk, A' mostaniakkal sokba sok ellenkezünk. De erről nem lehet már senkinek tenni, Ha minden hoszszúnak véginek kell lenni. Az előbbi rendszer de soknak virágzott, Könnyű élet móddal tsak úgy figurázott. A' szép szabadsággal sokan viszsza éltek, Istent káromlásai senkitől sem féltek. De hány sok orgazda tsempészkedő nemes, Nemesi jógára de nem volt érdemes. Nemtelen jobbágynak tsak a vérit szopta, Másoknak vagyonát és jószágát lopta. Híjjába idézte törvénybe a' káros, Nem parantsolt annak Bíró Komiszárus. íljen élet móddal sok roszszat el takart, Mert ő Nemes ember tette a' mit akart. De mikor az Ország gyüllés azt ki mondta: A' nemesi jogot már rámára vonta. Nints többé nemesség a' jobbágy birtokos, Nem kilentzed dézmás nem pedig robotos. Hanem váltson jogot örököst magának, Mellyet átal hagyhat a' maradékának. Jót tett Kossuth Lajos, jól tervelt Agyába, Jobbágyok részére nem veszett dugába. Sok gonoszságnak is így hágtak nyakára, De a' betsűletes ne vegye magára, Mert a kinek meg van jó erköltsisége, Isten, emberekhez tiszta szívessége, l 2 J Annak meg maradott az ő Nemessége, Halála után sem lészen mingyárt vége, Mert a' nemes erkölts nemesít igazán, Nem a' fel akasztott tzímer a' ház falán. Jól mondotta eztet egyszer egy vers író: Az a' ki nálam több tudománnyal bíró. De ha volt is akkor egynek vesztesége, Százaknak lett abból tiszta nyeresége. Már a jobbágy földjét mint magáét szántja, Uraság nem dézmál, a' hajdú nem bántja. Kénye szerént többé jobbágyot nem botol, Mert már nem jobbágya, többé nem robotol. Nem köt fel több kendert többé a' rokkára, Mint ez előtt kötött uraság számára. Ha baromfit költet, neveli magának, Semmi jussa többé ahhoz az Urának.
