Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim
hogy a political foglyokat, a katonaság néma viselkedése mellett kiszabadították, az országos [67] küldöttség némü komoly hallogatás után visza tért Pozsony/ba, s magával hozta az első felelős ministérium kinevezését. Szemtanuk s beavatottak állították, hogy ekkor Bécsben oly befolyása volt Kossuth Lajosnak, hogy őt anyira ünnepelték mindenütt a hol csak látták vagy megjelent — a dinastia léte vagy elüzetése egyenesen akaratától függött. Ezen válságos s nagy időben érezték a követek, hogy Deák Ferencz nagy tehetsége s mérsékelt természetére nagy szükségük van, elküldték érte Kehidára jó és nemes barátját báró Wenkheim Bélát, kivel el is jött helyét elfoglalni, s helyette Csuzy Pál tette le követségét. — Az ország gyűlés végeztéig mindennap alkalmam volt vele érintkezni, mert Tolnay Káról ur / [68] engemet kért fel mellé állandó szolgálatra, a mit én örömei teljesítettem. - Ezt megelőzőleg csak egy ízben voltam szerencsés Deák Ferenczel érintkezni - patvarista koromban Kehida szomszédságában hitelesítettük a szomszédos Korlátszeg község tagosittását — s ekkor az egész küldöttséget meghívta magához ebédre — a hol ebéd után a könyvtárban szolgálták fel a fekete kávét - szivart — s ekkor láttam a nagy szobának mind a négy falát könyv álványokon nyugvó temérdek könyvekkel megtelve, s hallottam Deák Ferencztöl Petőfinek a csak akkor megjelent költeményeiből többeket vendégei előtt könyv nélkül ajánlottképpen [69] elmondani. — Az isteni gondviseléstől / meg áldott ezen fényes s nagy tehettség, ki elmondta magáról, hogy a mit egyszer olvasott azt el nem felejté, mély elméje pedig mindenekben a dolog velejét azonnal felismerte — hozzá a komoly nemes lélek — kit mindenki szeretett és bámult ha beszélt - méltán tették a haza nagy fiává, s világ hírű emberré. Midün az országos küldöttség Bécsből viszajött Pozsonyba - estve fáklyás zenével tisztelte meg az egész ifjúság — kinek szónoka Székely József volt, nekem is igen jó ismerőm önképző körünknek elnöke. A zöldfa vendéglő erkélyén fogadta a ministérium a tisztelgést, Kossuth [70] válaszolt a tisztelgésünkre — ajánlva a munkás haza szeretetbeni kitartást. Ekkor / láttam ott a vak Wesselényit az erkélyen először, - de az ország gyűlés tartama alatt több ízben Deák Ferencznél, ki szinte a Zöldfa vendéglőben lakott. — Pozsonyban ekkor a szabadságot a csőcselék kihágásokra használta fel, ennek következtében a zsidóságot elkezdte üldözni anyira, hogy az általuk lakott városrészt — a várhegyet, czukermándlit - egy éjjel kifosztani akarta. — Zichy Ottó Grof azért fel állittá az ifjúságból az első nemzetöri zászlóaljat a [fiatalságból]*, a kik bal karukon nemzeti szinü kötőt viseltek, s mindennap katonailag gyakorolva lettek — mindnyájan önként jelentkeztünk, s a csőcselék [71] kihágásait egyenesen mi akadályoztuk meg akképpen, hogy annak a / várhegyrei feljutását egy erös kordon felállittásával lehetetlenné tettük. Az ország gyűlés bezárására lejött a király 5-ik Ferdinánd, mi ifjúsági nemzetörök képeztünk a duna partján a koronázási dombtol be a városig sorfalat — gőzhajón jött, a födélzetén volt nejével karján, rendkívül félénknek nézett ki, zsebkendőjével szüntelen törölgette az orát, külömben is nagyon formátlan, rendkívüli hoszu fej, gyenge rosz alkat, bárgyú kinézessél. — Köztünk haladt el, a nép kifogta lovait, s húzta kocsiját öröme mámorában, s este kivilágították tiszteletére a várost. Lelkesültség fogott el minket is az eredmény felett, különösen azért s a felett örültünk, [72] hogy minden vér áldozat nélkül vívattak ki az / örök emlékű 1848-ik évi törvények. Mielőtt követeinktől elbúcsúztam Tolnay Károly ur felhívott, hogy nem lépnék e be Deák Ferencz ur ministeriumába, szívesen meg kéri őt nevemben. Szavát jelenlétemben válta be — s azon választ nyertem, hogy majd Pesten jelentkezzem, ha a ministérium meg alakul. * Balogh Jenő' utólag kihúzta
