Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim

adózásra lázittó gonosz egyén ellen. Ezen gaz ügynek mikénti befejezését nem tudom, de a gaz Forintost az 50-es évek kezdetén, a sümegi társasbíróság egyik tag/jául nyilván tudom, a |49| gyalázatos Bach világnak bevált biróul az ily egyén is. Szabad időmet ezen évben különösen a német nyelv tanulására fordítottam, mert abból az iskolában szükségeseken felül sémit sem tudtam, sőt irányában — éppen ugy mint mindenki — iskolás koromban valóságos ellenszenvei is viseltettem. A legnagyobb szigorúsággal elkezdtem a grammaticán, megtanultam minden szükségest mint bármelyik kezdő, forditottam magyarra és viszont, s a szükségelt szavakat fel irtam s megtanultam pontosan. Meglehetős ismeretet szereztem, de egyoldalút, beszélni nem volt soha alkalmam, s ebben gyengének is maradtam s maradok holtomig./ Az 1846-ik év tele igen enyhe volt, én mikor Január hó közepén hazulról visza mentem [50] Csabrendekre, mezítlábbal gyalog menő férfiakat és nőket igen sokat láttam, én magam majd az egész téli utazásainkat egy kis köpönyeggel álltam ki, téli kabátom felett. Szállásom meglehetős távol volt főnököm lakásától, egy nagy földes szoba bizonyos Csutor Imre birtokosnál. Ez volt szállása Kerkapoly Karolnak is, mert főnökünk saját házánál feles szobával nem rendelkezett, ugy jártam el ebédre hozzá, de mivel őnem szokott vacsorálni, már ez időben szokásommá lett az nekem is, és nem bántam meg./ Évem kitekével bucsut vettem főnökömtől - meg van irataim között bizonyítványa, s 1846 [51] augustus havában Pestre mentem Gál Péter, Pap Dénes, Zámbó István tanulótársaim s jó barátaim Veszprém városi lakos patvaristaságukat végzett ismerőseimmel, hogy jurátusnak fel esküdjem, s kitöltvén az egy évi négy törvénykezési határidőket — azok végeztével ügyvédi vizsgát tegyek. Minden jurátusnak egy táblai ügyvéd és egy királyi táblai birót kellett megkérni, s oldala mellé fel is esküdni, — voltak a kik pártfogás utján azoknál rendes alkalmazást is nyertek, s némü javadalmazásban is részesültek, / s ennek folytán állandóan Pesten laktak, de a kik [52] illy pártfogásban — mint én is barátaimmal együtt — nem részesültünk, azok a jelentkezés után engedelemmel haza mentek, s otthon készültek. Én Hubai kiifályij táblai ülnük, s Berta Sándor táblai ügyvéd urak — mindketten kálvinisták — oldala mellé esküdtem fel, néha az utóbbit meglátogattam, de velem s barátaimmal is, kik szinte nála voltak, soha sem rendelkezett. A negyedik törvénykezési időszakot, a melyben vizsgánkat tettük, egészen Pesten töltöttük, hogy a táblai biró urak, kik a vizsgán működtek, bennünket megismerjenek, ekkor szorgalmasan eljártunk üléseikre, s / halgattuk a perek előadását. [53] Végre kiírták 1847-ik év augustus havában mind a négyönknek nevét a fekete táblára, hogy a kitűzött napon és időben Cziráky János Gróf táblai biró ur elnöklete, Hőgyészi Pál és Hubai János urak részvéte mellett öszeülendő vizsga bizottság előtt jelenjünk meg. Előzőleg elmentünk Berta Sándor úrhoz bejelenteni vizsgánk határnapját, s azt hogy melyik bizottság lesz censorunk. Ő kikérdezett egyenként bennünket, sajnálatát fejezte ki, hogy nem vettük igénybe pártfogását másik bizottsághozi kijelöltetésünk szempontjából, mert Cziráky Grófot igen szigorúnak találták, s tő/le sokan és igen féltek, s az ő bizottságába valóban csak azok [54] kerültek, kiknek nem voltak pártfogóik, vagy a kik ilyeneket nem vettek igénybe. Szigorusága mellett megvolt ezen bizottságnak azon jogérzete, hogy a meg érdemletteknek a kitűnő osztályt meg is adta, mig az enyhébb bizottságok az elégségeset bőven oszták. A vizsgára Gál Péter ment be először, utánna én következtem, azután Pap Dénes és Zámbó István — mindnyájan együtt is laktunk a Sebestyén téri Váradi háznak emeletén két szobában a most is létező csiga vendéglő felett. Ezen házat Váradi ügyvéd nőtlenül halván el végrendeletileg a pápai főiskolának hagyományozta, gond/noka Berta Sándor ur volt, tőle bérel- [55]