Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim

ideje alatt fedeztem, sőt nagyobb koromban a felsőbb iskolákban collégiumi koszton levén, legátiokba mentem, s ebből ruházatomra is jutott elegendő költségem./ Mind annak daczára, hogy időm egy nagyrészét az általam tanított kisebb tanulók vették [24] igénybe, mindig kitűnő osztályzatom volt mindenben, mint ezt négy utolsó évemről kiadott iskolai bizonyítványom, — emlékül megőrizve, tanúsítja, grádusomban ezen éveimben — miután Kerkapoly Káról bennünket, - egy év alatt két év tantárgyát végezve elhagyott - mindig én voltam az első eminens, s tanáraimnak, különösen a nemes lelkű Bocsor Istvánnak oly bizalmával dicsekedhettem, hogy évenként egyszernél többször, akkor is csak az év vége felé hivott fel feleletre tantárgyamból; nála sokszor voltam ebédre is hivatalos, mint ta/nulótár- [25] sam, Kozma Sándor jó barátom sógoránál. Volt ezenkívül Pápán egy igen jó keresztatyám - Te[kinte]tes Dóczy Gábor ur volt káptalantóti Zala megyei lakos - főbírája egykor a nevezett megyének; kisebb tanuló s kisebb gyerek koromban, boldogult atyám, ha csak tehette bácsi szőlőnktől a közel eső faluba mindig beküldött az ő tiszteletére s névnapjáni üdvözletére. Egyetlen leány gyermekét Pápára vitte nejéül Te[kinte]tes Pápay Miklós ur Gróf Eszterházy Káról urnák uradalmi ügyésze, — évei haladtával, Káptalan Tótiban eladva birtokát, ő is Pápára jött lakni, irántami szeretetét / azzal tanúsította, hogy minden vasárnap meghivatott [26] ebédre, s mikor már Devecserben ügyvédkedtem, ha ott átt utazott Zalába, sohasem mulasztá el, hogy meg ne látogasson, mint tiszteletére voltam én is, ha Pápára bementem. Igen kedves jó lelkű ur volt - mindig kegyelettel emlékezem reá. Részt vevő tagja voltam, az én időmben keletkezett önképzőtársulatnak, részt vettem tagképpen a főiskola igen jeles nagy Gántusában is mindig egész tanulási éveim alatt, fel léptünk az egész Énekkar — nem csak temetkezéseknél gyász énekekkel, de mint jeles dalárda kitűnő da/lokkal is — midőn Komáromban Nagy Mihály urat a Dunántúli egyházkerület Püs- [27] pökévé felszentelték, s egyúttal a Komáromiak öt lelkipásztorukká választották, elvitették Pápáról az énekkart szőnyi négy lovas fuvarosokkal - köztük tehát engemet is — s a felszentelésnél a templomban az éneklők, a disz ebédnél a dalárok mi voltunk; fényesen megvendégeltek bennünket, én Csonka Ferencz barátom az énekkar prézesével, Csonkáéknál voltam szálva, s ezen négy napi kirándulásunkban igen jól mulattunk. Györffy János nagybátyám mint academicus tanittó pár évre Nyékre, Fehér megyei községbe ment, hogy ott né/mü pénz öszeget szerezve, pesti jurátusságát édes attya kevesebb [28] terheltetésével végezhesse. Azon két év alatt hoszu szünidőmet mindig nála töltöttem, s ötödik gimnáziumi évem elteltekor, mikor nála voltam, a szomszédos velenczei községbeli tanittó—lévita — jó ismerőssének némi segittségéül, betanittatott velem egy predicátiót, s én ott egy vasárnapi isteni tisztelet alkalmával a velenczeiek előtt elpapoltam, s hogy a Katedrát - szószéket — kellőleg fel érjem, lábaim alá rakott téglákra kellett álnom. Ezen első predikácziom meg maradt örökösen emlékemben, ha valahol / rögtönözve kel- [29] lett szivességből papolnom nagy hasznát vettem. Boldog emlékű kedves jó anyám engemet papnak szánt, mihelyt anyira föl nőttem, hogy szülőföldemen nevettség tárgya nem lettem, s arra nekem Márton Gábor úr kedves keresztatyám engedélyt adott, föl léptem a köveskállai szentegyházban is papolni. Minő boldog volt akkor az én kedves jó anyám — sirta az öröm könyeket még szigorú édes atyám is. Élénken emlékezem, hogy keresztatyám egy magas tetejű kalapját adta kezembe, a mit fel tenni nem tudtam, mert a nyakamba esett, és egyik palástját köté fekete ruhám fölé, hogy papiasan jelenhessek meg./