Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
BALOGH GÁBOR: Honvéd emlékeim
ja Deák Ferencz ur, ott helyben nem csak kezet szorított vele, de házánál látogatásával is megtisztelte, s Dániel báttyának szemre hányást tett, hogy neki előzőleg be nem mutatta. Néném vas szorgalma és takarékos kitűnő gazda aszony, rokonait igazán szerető okos nő, [18J férje vagyonát ugy szólván ujá teremtő, oly boldog anyagi helyzet/be juttatá, hogy az életbeni minden kényelmük mellett, holtuk után nagyon szép vagyont hagytak, illetőleg hagyott néném — ki végrendeletileg mindent örökölt — János fivérére, kit nagyon szeretett. Mórocza János bátyámuram igen szépen fütyölt, egész szenvedélyei, nagyon szerette a dalt — neje is — úgy Györffy János bátyám, ki deák korában tanittó is volt a kisebb iskolásoknál e tárgyban. Ezekhez sorolhatom enmagamat, és ha mi négyen együtt voltunk, órákon átt elmulattunk dalainkal fiatal gyermekkori éveimben. [19] Ezen kedves rokonaim ott nyug/szanak az Alsó Örsi köztemetőben, sírjukat Györffy János bátyám által emeltetett síremlékkövek diszittik. 1836-ik év November l-ő napján kezdődő iskolai második évemre Györffy Pál öreg atyám kocsiján mentünk, ő János fiával, édes atyám velem Pápára October hónapnak 31-én; — ut közben elkezdett esni a hó anyira, hogy Nyirád községben három orai távolságra meg kellett álnunk, s tovább menni nem tudtunk. Édes atyámnak voltak ezen községben ismerősei még molnár mesterségének folytatása idejéből, ezeknél beszállásoltunk, s negyed napra tudtunk tovább indulni, lapátolások segé[20] lyével, s három nap utaztunk mig Pápára értünk, de mi/kor szülőim visza jöttek, a hó már tökélletesen el olvadt. Az időben 100 váltó vagy is 40 pengő forintért, 10 hónapra tisztességes kosztot — szállást, mosást -lehetett kapni, s nekem is ily ellátás jutott osztályomul. Györffy János nagybátyám, kit az évek közelsége miatt is nagyon szerettem mindig, kinek nagy részt köszönhettem, hogy atyám taníttatott, mindig kiváló gonddal őrködött fölöttem, ő bent lakott, mint nagyobb s felsőbb tanuló a Collégiumban, s reverendában jártak, deákul beszéltek, s ezen nyelven tanulták is leczkéiket. [21] Magamat minden tekintetben kifogástalanul viseltem, jó osztályzatú / bizonyítványaim voltak kezdetben is, de atyám soha nem nyilvánittá megelégedését, sőt úgy a következő, mint a további években is, folytonosan ellen szegült, hogy el eresszen tanulni, s nekem kedves jó anyámnak sok könnye huit ilyenkor mindig — napokig kellett könyörgenünk, hogy atyámat engedékenységre bírjuk. El kell ismernem, hogy ez időben szegény atyámat egy nagyon érzékeny csapás sújtotta, első nejétöli leányát férjhez adta Köveskállán egy gonosz rosz indulatú emberhez, ki perrel támadta meg neje anyai értéke kiadása végett, bár édes atyám ezen leányának, a bácsi [22] szőlleje hason felét örökségébe / mindjárt átt is adta. - Ezen per több évi költséges folyása után, jó szülőimre roszul fejeztetett be, s ők a kik ily áldozatra elkészülve nem voltak, - szegény atyám, a ki szorgalma mellett szükséget soha nem látott, — ezen csapás által nagyon le volt verve, s az én taníttatásom aggodalomal s békétlenséggel töltötte el. Több ezreket vitt el ezen gonosz per szegény szülőimtől, imádott jó anyám keserű szemrehányásokat kapott az én iskoláztatásom, s a miatt, hogy atyámat jó mesterségének, s ez által anyagi jobb lété[23] nek abba hagyására kényszeritette, de mint előttünk sokszor elmondá, csupán azon ok/ból, mert édes atyám bácsi szőlleje és kis gazdaságában gyakran távol volt hazulról, s a malomban, mi Diszel községen kivül volt, sok garázda járkáló zsivány fordult meg, s azok életveszélyes fenyegetéseik mellett garázdálkodtak a háznál, s őt mindanyiszor halálra rémitették. Négy és fél évig fizetett értem kosztot Pápán szegény atyám, azontúl már 6-ik iskolás koromban kisebb tanulókat tanítottam, s ezen keresményemből kosztomat egész tanulásom
