Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

tagja legyen. A közhaza iránti szeretet gyermek korától belé csepegtetvén, életét mindenét azért feláldozni kész legyen. Ez emeltessék a dicső kötelességek elsőjévé, s a dicsőség vágy szinte a nemes kötelességekre ébresztő hatálya ápoltassák. Az hazaszeretetből folyik eztán az ember szeretet, melly nélkül polgári boldogság nem létezik. Innét azt lehet ellenvetni, hogy az emberi elme tökély felé vonzódó, egyes hajlamát jogtalanság nélkül korlátolni nem lehet! Nem is lehet ez czélja az államszervezetnek, de tiszta irányt adni a tökélynek, kötelessége. Lehet e tiszta iránya annak, ki mint mondám, összehalmozza a szép ismeretek kincseit saját szeszélye, haszna vagy hiúsága kielégitésére annélkül, hogy a Köznek az által javát előmozdítná? Ámde midőn a társaság életszabályait megtartva, önérdekét levetkezi, s kell, hogy levetkezze az emiitettem sorompók ledöntése, egyszerűsített nevelés mellett, akkor a hazaszeretet láng érzelme szolgálván észtehetséginek irányul, mindent ezért tesz és azon ismeretek kifejlesztésén iparkodand, melly nevének legnagyobb / dicsőséget kölcsönöz polgártársai [313] előtt. Ez irány sem egyébb, mint a Köztársulat boldogítása. Alkalmazzuk a felvett tárgyat a hatalmát vesztett török nemzetre. Nemde átlátjuk, miként ő nem csak az általam említett lelki tulajdonoktól messze hátul áll, sőt [ama]* csupán anyagi érzékinek hízelgő életkéjek élveiben annyira bele részegült, hogy polgári boldogságát eszközölnie jelen vallási szokásainál fogva telyes lehetlenség. Ha igaz, mi tény, miszerint egyenjogúság alapján növekszik az emberi köz boldogság, számithat e erre a török, melly sötét rabszolgák és gőgös zsarnokokból áll, hol minden egyes szolga családi zsarnok, mellynek minden emberi szabadságtól megfosztott rabnők alávettetvék, gyalázatára az emberi társaság és fajnak! Igaz, hogy a többi európai népek miveltsége is sok kinövésekkel bir, de a szeretetlenség baromi érzetét legalább levetkezé, igy jövő felé iránya csak nemes lehet. Bár nem mentes alacsony vétkektől, de nagy lelkekben sem szűkölködik, vagy is szívmiveltekben, — és bűnei eggyes gonoszok jellem kinövései, nem nemzet hibája. A szeretetlenség elleni mentségre azon idegenek iránt kimutatott türelmesség sem harczolván, mellyet dicséretükre mondva, legközelebbi időkben száműzött polgár/társaink irá- [314] nyában mutattak, melly legszebb hagyományos szokásuk, midőn saját hölgyeikkel, alárendelt ember társaikkal olly emberietlen, természetellenes szigorral bánnak. Sötét elfogultsága vallási ugy, mint házi szertartásaiban és emiitettem emberietlen eljárásuk elzárá őket a felvilágosult népek rokonszenvétől, s mint már is elszigetelt, nem számolhat olly tartós életre, melly hajdani múltjával egybehangozzék. Még csak beteg ember, és el is kínlódhat egy kis korig, de mint - történeti tapasztalat szerént - minden elszigetelve különvált népek, ugy a török is az elhagyatottság és ezt követő [megsemmisülés]* halál kérlelhetlen karjai közt fogja pályáját visszatérhetlenül bevégezni! Az idők rohamát, miként szél fuvalmad megállitni nem lehet. Midőn egy nemzet vas akarata szabadságért égő általános érzülettel küzd az annak elejbe gördített akadályokkal, igaz, egy részről kitétetik a túlnyomó hatalom általi elsodortatás koczkájának, ha küzdelme kitörését nem kellő időbe választja meg; de általános elnyomatás azon korszakában, mellyben élünk, midőn a zsarnokság fegyveres erején alapult hatalomnak a szellem mindenható hatalma, az általános szabadság-vágy nyakára nőtt, az a nyertes fél, melly minden eszközök felhasználásával a Közczél, függetlenség kivívása magasztos czélja felé egyesült / akarat és ki- [315] tartással tör. Annak szent törekvését hátráltassák bár időközben felmerülni szokott akadályok, meg van nagy jövője, mert mig egy fia van, a zsarnok miatta nyugodtan nem alhatik, mert irva van: melly nemzet önmagán nem segít, azon Isten sem segít és viszont. Mint illy folytonos éber mozgalom színhelye Olaszhon, - küzdők, mindannyi bajnokok fiai, kikre a világ figyelme függ, s előttük, minden szabadság fiával, kalapot emelek.