Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)
NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz
mat sorsom Ínségéből. Nem kárhoztatom őket jószívű tanácsaikért, de el nem fogadhatám. Esküt tegyek le, mondám, annak hűségére, ki hazámat, testvéremet, honfitársaink legjelesbjeit meggyilkolá? Vegyüljek zsoldos csoportjába azoknak, kik nyomorult szolgákká aljasitvák, a népet zsarolva fosztogatják? óh! Megfordulnának Apáim s az elárult szent áldozatok sirjaikből, - azt hiszem elnyelne a föld — s azon nép előtt, mellynek szabadság elveit hirdetem, pirulás nélkül egykor nem jelenhetek meg! - A zsarnoknak tett eskü, válaszolák, nem bir kötelező erővel, s a jövő kétes ábrándjait ki kell verni fejünkből. - Igaz, viszonzám, hog}' erőltetett eskü nem bir érvénnyel, de ki erőltet engem arra, hogy az eskük legszentebbikét, mellyet születésemkor a honnak tettem, megszegjem? A nyomor? De én tűrni s nélkülözni tudok, s ezt tartom Foscolo Ugo „Jacopo Ortisz levelei „ czimü arany mondataival : „Ha kenyérben és tűzben szűkölködném, vagy ha a szolgakenyér egyetlen forrása volna az élet[304] nek, távol le/gyen tőlem, hogy szavaim gúnyolják szükségét azoknak, kik példámat nem követhetik, akkor inkább elmennék mindnyájunk azon hónába, hol sem árulók, sem hódítók, sem udvari zsoldosok, sem fejdelmek nincsenek, hol kincsek nem koronázzák a bünt, hol szegény nem vitetik vérpadra csak azért, mert szegény, hova előbb utóbb eljő minden ember velem lakni, s visszakeveredni az anyagba — föld alá!" De hajólörésim egyedüli vigaszát, öntudatom elveit semmi hatalom kincsével fel cserélni nem fogom! Igénytelen magány életemre tartozó tárgyakkal untatni, külömben is sok mondandóim miatt, olvasóimat nem akarván, feljegyzem a mondottak óta felmerült európai, főleg hazánk ügyéveli összeköttetés szempontjából történt események rövid kivonatát. Tekintsünk Anglia felé! Ha az ez idő alatt 851-től 855-ig felmerült hírlapi quodlibet (mismás) egymással ellenkező előadásait kellene mérlegbe vetnem, nevetségessé válnék. Ezeknek szokásuk levén a ma mondottakat holnap meghazudtolni, s módosításaikat ugy bebonyolítni, hogy azt senki valódi értelemben felfogni nem bírta. Esmérjük a helyzetet, melly hasonló időszakban, mint mindenre, ugy a sajtó szellemi működésére nehezül, a szigort, mellynek veto pálczája az igazság szava kimondása ellen felemelve áll, de akkor vagy mit [305J sem vagy ollyat kellende irni, mi a tényekre világot nem vethetve, / legalább zűrzavarba ne ejtse a józanul gondolkodó főt. Anglia maga tartása a Szabadság népei irányában kislelkü volt vagy közömbös. S kivéve egy pár Lord jelesebb kifakadásaikat, főleg toast közben, ügyünk egy lépést sem köszönhete Angliának. Europa népei szinte mit sem nyertének. Becsületére válik az, hogy a népek ügyeiért számüzötteknek menhelyet ad - miben szinte politikai előnye fekszik - s érdem ha a tübbi zsarnokokéval egybehasonlitjuk. De mi érdem akkor, midőn hasonló emberbaráti szeretet a pogány hitű Török részéről is nyilvánult? Melly birodalma jövőjét is, menekült Keresztényekért, hatalmas régi Ellene daczára koczkáztatá! Valóban, élő példa ez, miként nem a vallás embert, de ember teszi a vallást; de arra is, hogy a zsarnokoknak se Istenük, se vallásuk, se lelkiismeretük nincs! Hogy a gyapjuzsáktól kalmár politikánál egyébb nem terjedt, az tény; mi okból nem mert fellépni még is, a következés menthetőleg igazolá, miután az általa bár némi alkotmányosság szine alatt elnyomott Indusok fel támadván régi szabad önállásuk, függetlenségük vissza szerzésére, nem mozdulhatának más nemzet ügyében saját hónuk veszélyeztetése nélkül, s ha harczi riadót fúvatott is ravasz Palmerston — ez a parlamentben történt, azon bátorságot fitogtató hangon, mellyet gyermek ijedtében sötétben adni szokott. Nem akarunk politikájuk ellen / [306] ki kelni, de ha áll „miként minden hűtlen politika előbb utóbb önmagát megboszulandja" — mi hitem és vallásom, akkor amaz igaztalan bánás mód, mellyet a szegény meghódított Indusok ellenében a nyerészkedő Angolok elkövettek, mint minden jogtalanság, embertelenség, egykor torkára forrand. Azt mondják, az Indusok sokat köszönhetnek miveltség tekintetében Angliának, melly hatalma daczára alkotmányos kormányzatba részesíti őket! Igen szépen