Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

duzs gazdag házánál sok ezernyi kincsek voltak, mint áruló ejtetett el, ki külföldeli levelezések felfedezése által ók et veszélybe ejteni akará - s igy megérdemlé sorsát, - a rablási terv merő koholmány volt. Hisz ha ók olly kincs szomjasok lettek volna, hogy hagyhaták, mint magok a bérelt lapok bevallák, sértetlenül a meglőtt Kegl aranyait? Egyébb iránt haza megmentésére fordítni árulók kincseit csak azok előtt bün, kiknek hazájuk nincs és a hatalom jelen urának nyomorult vesztegetett rabszolgái, elvtelen ebei. [E véres jelenetekre a keleti harcz fordulat nyujta szomorú alkalmat, ugyanis Napoleon, a dynaszta,...]* G. befogatásakor Ezt is meg kelle hát érned Haza vesztett kebel? Fenékig lön ürítendő Néked a sors kehely. Ürítsd ki! - hol már lecsapott Nem dühöng fergeteg; Végcsapását ki szenvedt sziv,Mert nem él - nem beteg. Haldoklik ez és fonnyadoz, Miként törzs gyalyja, melly Vihar által egyik ágát Veszté mellőle el; Ugy e sziv, melly testi lelki Lánczokkal köttetett Testvért veszte, — ki sors pályán Vele türt, szenvedett, — Sorvadjon el! miként falomb. Mi az élet nekem? Mit e föld? e konok világ, Hol szolgaság terem? Börtönben ő, ki egyedül Népnek, honának élt, És szabadság szent vágyain, Rablánczokat cserélt! S tán nem soká — óh sziv gyilok! ő elfog vérzeni, Várt honkorány feljöttére Nem fog már érzeni! Az ifjú, ki vész csatákon Halált nem rettegett, Nem lessz többé — sírhant födend Illy ifjú életet. S ég nézheted? hogy benne illy Jövő temetkezik — Ne csudáld! ha föld embere Ellened vétkezik.