Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

képzelhető"! Ez eszmékről a kormány formákróli taglalatban szántam értekezni; helyet, s igy fentebbi állitásom által nem elvet támadék meg. Lássuk mi tervet főz a süker, a hatalom hőse a katonáivali folytonos lakomázás. pénz, rang, érdem jel s egyébb hiúságoknak hízelgő konczok osztogatása által? Nem nehéz kitalálni azt, mire minden nem tiszta democraticus elvű számit: dynasticus törekvés, - mit házassága előzött meg; az, mi nagy bátyját a hatalom fokáról lebuktatá, mert meghazudtolá származását, melly népből eredt, — ugy ez visszaélt a bizalommal, melly őt köztársasági Elnökké választá- Császársági vágyakat ápolt!! / Mig e csuda egyénről a maga nemében, tüzetesen szóllanék, ide iktatom ez idöröl s időbe [264J magányomba irt e sorokat: A frankokhoz Mi szép remény, mi nagy jövő S népüdv csatlakozott Hozzátok — mig Elnöktökben Sors meg nem átkozott! Répart vala ő — s ti reménykikötő, Népek milióji sebét bekötő. Elnök szék bíborát Lajos Midőn elfoglalá; Nemzet benne hunyt alkonya Hajnalát álmodá — Hisz Frank, noha nyugtalan ámde akar Ő lenni szabad, valamint a magyar. Mit nyert ama polgár véren, Alkotmánya közzé, Paris utszait melly nem rég Pazarul öntözé? Egy Elnököt, a ki közügy örve alatt Rakott ki orozva hatalmi falat, Népszabadság ellenébe. S hogy az tartós legyen, S szabadság fája hervadjon Minden völgyben, hegyen: A gondolatokra bilincseket önt, Sajtókra bocsátva tilalmi özönt. Sziv vérzetten látja most át A ledér franczia: Alkotmánya, s elnöki czim Miként guny, satyra; Eltűnt hona fénye dus álma közül Arczára örömtelen aggodalom ül!