Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

zett porosz becsület lovagjai. Maga a király öccse Radovicz ministerrel a harcz mellett agitált nagy bátyja s Manteuffel ellenében, miért utóbb a derék Minister a honból eltávolíttatott. Schlesvig holstein szinte harczias szellemet tanúsítva kardhoz nyúlt szabadsága kivívásáért. Mind hasztalan! A kissebb német tartományok szerencsétlen szétdarabolásában fekszik alkotmányos kifejlődésük egyedüli s fő akadálya, s a legközelebb lefolyt forradalmi jelenetek annyira visszatarták az uralkodókat bár melly érdekes ügyben a harcz megújításától, hogy annak minden áron béke utján megoldását vagy felfüggesztését tanácsosabbnak tartották. S a harczi jelenet, mint a bécsi gunyképek helyesen ábrázolák, csak a Culissák [mögött]* előtt állott, mögötte júdás csók és béke jobbja nyújtatott. A német kérdésnek Európai politikával egybefüggő több tárgyú nézetekkeli taglalatát továbbra fentartandó, az akkori 850-diki [kor szerű]* Porosz — osztrák harcz jellemzésére ide iktatom e rövid sorokat: „Róka komák! egymást miért bántanátok? Varjúnak varjú nem ássa szemét Illy nagy konczon volna bár ok rágódnotok;— Kerülitek a harcz minden nemét. Színleges csak e béka-egér harczotok; A világ jól tudja s kaczagja már — Ti a borút titkolva bár; jól látjátok, — Mit nem gátol Manteuffel s más szamár.— [236J Nem messze azért bukástok Népzsamokok! Szabadságért esel föld minden fia — Nép véren nem hiztok sokáig undokok! Jelszónk: „Népjog" nem Diplomatia." E függöny is legördült tehát a nélkül, hogy e Nemzetre szebb napok árasztandottak volna verőfényt, sőt helyzetünk a naponta erősödő önkényü kormányzat alatt mindinkább szomorúbb alakot nyert, mihez járult az is, hogy főembereinkfnek], kikhez minden magyar e hon ügyének kedvezőbbre fordulatát köté, - bár a török által szívesen fogadtatának, sőt a Sultán kiadatásukat azon esetben sem igéié telyesítni, ha ez által országát veszély érné; az őt ostromló orosz és osztrák követség utján még is eltávolításukat, küllebbezésüket mind azoknak a menekült forradalmároknak, kik Izlamra áttérni hajlandók nem voltak, — hátrálni eztán hatalmában nem volt. Igy lön Kossuth néhány társaival Kiutahiai sziget számüzöttye, mind addig, mig Angol közbenjárás folytán, megengedtetik néki Angolhonbai menekülés pár nehéz évek múlva, hova ugyancsak Brit közbevetés következtében szép reményű gyermekei is utánna küldettek, nője az előtt már kimenekülvén. Sok hirek szárnyaltak ezentúl Europa legnépesb városából, mellyek vérmes reménnyel tölték el a könnyenhivőkel, azt terjesztvén, hogy Kfossuth] viddini beszédével egybehangzólag [237] Álbion á/gyui fognának szabaditásunk öröm hirnökei lenni. Ismét csalódás válta fel a sóvárgó keblek hitét! A miveltebbek vagy inkább értelmesbek az Angol nyereség vágyó kalmár politikáját kárhoztaták. A jó lelkű nép rablánczai súlya közepett dalolá: „Elmúlt immár Martius, még sem jött az Ánglius" — s Pál mestert (értsd: Palmerston) mint német spiont szidalmazá. Mielőtt ismét közérdekű tárgyra térnék, lássuk mi történt velünk szegény belhoni menekvőkkel. Az emiitettem modorban s tervem szerént szerencsésen az Alföld rónáira érvén, Mberénybe I. asszonyságnál bolránykozva értem a Vencheim Család egyikétől fejünkre lett jutalmat, mit a csendbiztos, mint becsületes ember visszautasított, majd egy régi jó barátom háza majd tanyájánál húzódtunk meg,