Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

G: Igen sajnálom, hogy mélyen tisztelt kormányzó ur az ellenem felhozott alaptalan vádakat igen, védelmemet pedig nem olvasá. Egyúttal tisztelettel kinyilatkoztatom, miként szeretem hazámat, de ha jó szándoku tetteimnek dija az, hogy az árulók felettök hitellel bírnak, visszalépek, s ha több sükerrel, s jobban vezénylendi más a megyét, alatta mind közember szolgálok, de ki / kötöm, hogy népszerűségemnél nagyobbal birjon. [137] Erre K. nem tudván mit szólni, lej ebb ereszté a húrokat, s belátá, miként dorgálása méltatlan volt. — Menjen Ön a Belügyministerhez, tőle veendi további teendői felőli rendelkezését, - magát meghajtva távozott. Egyenesen a belügyministerhez ment, kinek elszámlálá a történteket. Sz[emere], ki a kormányt ez oldalról már jobban ismeré, nem volt meglepetve, sőt a kis embert vígasztala, s pártolását igérve, további erélyességre biztatá. Hertelendyt parancsnoknak, zászlóaljunkat 126 számú cimmel beiktatá. S midőn C|zinder]yhez irt levelét S[árköz]y Albertnek bemutatva, a ministert ez aristocraták jelöltje jelleméről meggyőzé, biztosítá, hogy mig népnek az eddigiekhez képest szeretett vezénylője lesz, az ármány ellenébe, mig ő ministeri tárcát viszen, győzni nem fog! Ezeket beszélé el. Mi mind meglepetve halgatók, s én felsóhajtok: Ó hazám! Saját fiaid segítik ásni sírodat, kik magokat szeretik, nem a hazát, a szolga láncokat, nem a szabadságot! Mikor lesz ünnepelve az erény hiúság, s az érdem előítélet helyett? Ez időbe irt Sz[emere] Bferlalan] Csapóhoz, kii szokotl modorban „tűzben próbált hazafinak" cimzetl, több lettekre felhívó levelet, ezredesi rangal is megtisztelte, de bizony Csapó jobbnak látá félre vonulni. A leérkezett ministeri rendeletek közt a mondottakon kívül említést érdemel az ugy nevezett rendőri biztosság megyékbeni felállítása, mellynek körül szabott teendőit Sz[emere] ügyes tolla ritka tapintattal jellemzé. Ki rítt azomban belőle, miként az illy eljárás, bár a tiszta ügy mellett teendette szolgálatát, a szabadság eszméjével kevésbé fér össze, s talapzatába nem illeszthető. Igaz a zsarnokok ezernemü cselei s éber őrködései sok hasznát vették hasonló intézkedések által hatalmuk gyarapulásának, s a szabadság mindég az által vesztett, hogy amazok ocsmány fegyverök ellenében nemessel vívott, s erről [majd annak idejébenj* alább lesz alkalmam bővebben szóllani. Ámde mig a magyarban ősei véréből egy csepp eredetiség buzog, a póriasán nevezett ispionkodás mestersége jelleméhez nem 1er, hagyjuk azt a szolgalelküeknek / és uraiknak hozzájuk méltó minden előnyei s gyalázatával. [138] E hivatalra mindazáltal Fomutz György szép tehetségű fiatal polgár társunkat kiszemelve, felterjesztettük. Volt még eg)' közérdekű s amannál az ügy győzelmére hatályosabb, országgyűlésen is törvényes erőre emelt határozat, melly a vérbíróság felállításából állott. Ez, miután tapasztalat szerént s történeti útmutatásból, a hazaellenes fondorlatokkal ha nem több, majd annyi küzdelmek volt minden forradalmaknak, mint magával az ellenséggel, - minden [nagy]* kétséget kizáró olly hatalmas fegyver, mellynek félelme sokszor mentett meg nemzeteket, s ernyedése számtalan bukásaik okozója lön. Ne gondolja senki, mintha az ártatlan vér kiontását a szigorú intézkedés körébe [tartozó]* sorzandónak tartanám, mert illyképp mint embernek önmagamból kivetkezve, a hóhér zsarnokok szerepét cserélném, de hogy a terrorismus által a rosz akarat ellenébe emelt gátok, még akkor is, ha véletlenül egy két bűntelen fő áldozatul esik, midőn öszves gonoszok rémületbe helyezvék, s a nemes ügy diadalának legbiztosb előnyei, tagadhatlan tény, alkalmazása a forradalmi esetek [rendkivüliségök]* természetében rejlik. (Petőfy: A nemzethez. 1848. augusztus) Ellenhatása csak ott bizonyos, hol kellő határokat túllépi vagy emberi bösz szenvedélyek játékából ered. Mint felelt a magyar kormány e szavakban: „lakoljon az áruló" kimondott elvének, kitűnik abból, hogy kivéve egy két példát, melly szinte nem neki köszönhető volt, alig fordult elő eset, melly a haza árulást halállal büntette volna; — midőn elleneink elkezdve a hazafiak legfényesbjeitől, utolsó csecsemőig, egynek sem kedvez-