Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

NOSZLOPY ANTAL: Önéletrajz

s fájdalmuk nagyságát is előttem képzelem. — ó hon! / be nagyok az áldozatok, miket [72] kivánsz, vajha! felvirulnál a szabadság ölén! Illyetén gondolatokkal tépelődve a „bika" vendéglőbe menvén Tituszai, ebédünk kezdetén, hátam mögött kit láték! Gfáspár] fivéremet, ki miután hazához hűtlen tiszttársai a zsarnoknak letevék esküjöket, ő ezt egyedül megtagadván, kész volt elvéhez szilárd következetességgel, elhagyva mindenét, a Magyar hongyülés karjai közzé vetni magát, annál inkább, mert J[elasits]tól, kit mint hivatalnok, átvonulásakor gyakran zavarba ejtvén, biztos Ígéretet nyert, miszerint visszajövendésekor felmagasztaltatja, s élte, állítólag lakhelye is titkos kémekkel levén ellátva, veszélybe forgott. Még ekkor szerencsére a kis huszár sem távozván el, 3-an valánk együtt testvérek. Kedvem derültebb lön, a kis menekült szolgabiró is elemében találá magát, bár a hongyülés ki nem elégité, együtt örült velünk a csaták szerencsés folyamának. De aggódásra is juta alkalmunk, éppen e tájban 849-diki Martius elején érkezvén meg Gr. Batthyány Kázmér Eszék vári Vezér parancsnok nejével, azon kellemetlen esetet képviselve, miszerént Eszék vára, titkosan előre bérlett áruló tisztek — kiknek nevöket örök megvetésül átadom, valami Éder és Földváry nevüek - fondorkodásaiknál fogva Eszék feladatván, ezt megelőzőleg oda hagynia kelle. De jutott e helyett kárpótlásul azon folytonos örömhír, mellyben Bem erdélyi hadjárata s egyébb részletes, de fényes sükerü magyarhoni győzelmek részesítenek, mint pl. bicskei, Izsaszegi csaták, s több Nagy Sándor és Damjanics tábornokainkat halhatlanitó ütközetek, mellyeknek hallatára a honfi kebel büszkén emelkedett. Legszomorúbb hatással volt minden hazaszerető polgárra I egész forradalmunk időszaka [73] alatt, a Heves megyében vitéz seregünkre nézve szerencsétlenül, bár az ellenfélnek is nagy veszteségére kiütött harc, a kápolnai ütközet, mellynek szomorú eredményét azomban szinte nem lehet másban, mint hadvezéreink egyenetlen s Dembiczky babéraira íéltékenységökben keresni. Híjába küzd ott a közkatona vitézül, hol vezetői nem akarják egymást érteni, s kik közt találkozik olly burján, mint Görgei, ki saját hiúságának e hon ügyét alárendelni lelkiismeretlen vala. Itt lelt hős halált a magát vitézül tartott Zanini olasz ezred parancsnoka - minden igaz magvar közfájdalmára! Oka vala e felett a Kormányzói erélytelenség vagy inkább szigor hiánya, melly nem álla ugy mint tekintély a visszaélések ellen, nem mint közkapocs, mellyben a hatalom ereje öszpontosult volna. Vele született szelídsége s nagylelkűségénél fogva Kfossuth] mindeneket bánás módja által kivánt az ügynek megnyerni s lekötelezni, - nem gondolva, miként forradalomban polgári ugy, mint katonai rendtől szigor az, melly az árulók elleni tartós fegyelemben [a süker akadályai]* a rosz akarat ellenében őrködve, [a győzelem biztosításának]* a süker biztosságának egyedüli záloga. Erről bővebben alább. Megemlítendő e helyütt, miként az ügynek tisztába hozatala végett, mert az újságok is nagy zajt ütöttek, Dembinszky és Görgei Kfossuth] előtt magukat igazolván, bár ez utóbbi maga nyilvánitá: „Ha én Dembinszky helyén vagyok, G[örgey]t agyon lövetem" - oda vivé a dolgot, miszerént a vesztett csata szerencsétlenségeit képes volt Dfembinszky] nyakába hárítni, s Kfossuth] előtt, ki mint nem katona, a dolgot nem értvén, általa elámitaték, igazságát kivívnia sikerült. — Nincs nehezebb, de szebb tan az emberismeret tanánál! — Fájdalom, Lfajos] urban ez is hiányzott!! / Az említettem szerencsétlenség uj erélyre buzditá a kormányt, melly bár ősi szokás szerént [74] egymással viszálkodott több kérdésekben, azon határozatlanság miatt, melly a kormány rendszer miatt kebelében létezett, mindent elkövetett, hogy a veszteséget uj hadsereg szervezése által pótolja, mire [mint]* természetesen, senki s mi sem tön olly hatást, mint Kfossuth]nak elragadva lelkesítő szónoklatai, ki a városháznál levő laka előtt felállított katonaságot, ugy mint a népet gyakori felszóllalásai által fegyverre buzditá a haza közzsarnoka ellen, - a szabadság érdekében. Fültanuja valék magam is azon eleven, fszónoklati]* egyszerű stylu, de velős be-