Forrai Ibolya szerk.: "Mi volt Magyar Ország, mi volt szabadsága..." - Negyvennyolcas idők 2. (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 5; Budapest, 1999)

BEVEZETÉS (Forrai Ibolya) - "A' szép szabadság..."

néprajzi gyűjtés anyagából máig csak részfeldolgozások születtek: ld. Dégh Linda, 1947, 1952; Sándor István, 1948,1953; Ortutay Gyula, 1952; Újváry Zoltán, 1995 - újabban, a másfélszáz éves évfordulóra jelentek meg Tari Lujza, Dömötör Ákos és Vajkai Aurél munkái.) Módszeres összegyűjtésükre nem került sor, s ennek köszönhető, hogy napjainkban, másfélszáz esztendő elmúltával egyre több írás, feljegyzés kerül elő az ismeretlenség homályából a paraszti írásbeliség emlékei közül. A családi irattárakból előkerülő kéziratos emlékek bizonyítják, hogy a XIX. században a paraszti írástudás egyre elterjedtebbé válik. A Bibliába, énekes- vagy imádságos könyvekbe, kalendáriumokba feljegyzett családi adatok mellett vegyes tartalmú énekes füzetek, „jegyző könyvek", krónikák, naplók is keletkeznek, persze nem rendszeres napi bejegyzésekkel, hanem kisebb-nagyobb időközök visszaidézésével. A paraszti feljegyzések szerzői a szűkebb közösségük szolgálatában szerepet vállaló egyéniségek, akik a megőrzés szándékával, társadalmi, közösségi szerepük ellátásához írásba foglalják ismereteiket, könyveket állítanak össze. Vannak köztük önálló fogalmazása, egyéni gondolatokat kifejező alkotások is. A szerzők saját írásaik mellé verseket (Csokonai, Berzsenyi, Petőfi, Arany, Tompa, stb), ponyvái históriákat, történeteket, újságcikkeket is bemásoltak gyűjteményes füzeteikbe. Különösen jellemző ez a „könyvíró gyakorlat" a kiváltságos kerületek nagyobb szabadsággal, s így nagyobb történeti öntudattal, iskolázottsággal rendelkező lakóira. Mit tartottak megörökítésre méltónak? A szűkszavú feljegyzések elsősorban a fontosnak ítélt eseményeket, a családok gazdasági ügyeit tartalmazzák, számadásokat őriznek kiadásról és bevételről, hasznos tudnivalókat az időjárásról s a világ dolgairól. Számos ilyen múlt századi gyűjteményes verses könyv, gazdasági napló, családi krónika került elő és található múzeumok gyűjteményeiben, amelyekben megemlékeznek 1848-ról, március 15-ről, a forradalomról vagy éppen a bukásról, de legfőképpen a szabadságról. A tudósítás gyakran csak annyi: „48-ban született meg az igazság", „kihirdették a szabadságot", „kiütött a szabadság". Kötetünkben mindkét forráscsoport írói megszólalnak. A vegyes tartalmú és műfajú kéziratok szerzői a XIX. század változásokkal teli világáról tudósítanak, s a benne élő emberekről, a mozgalmas időkről, az általuk is alakított történelemről, a remélt jövőről. Tehát nemcsak az 1848-^19-es eseményekről szólnak, nem ölelik fel a forradalom és szabadságharc teljes időszakát, és nem központi eseményeket örökítenek meg. Nem rendszeresen vezetett följegyzések, hanem visszatekintő, összegző, értékelő leírások, amelyekben hol az egyéni élet, hol a közélet bemutatása kap nagyobb hangsúlyt. A szerzők főleg azokkal az eseményekkel foglalkoznak, amelyeknek részesei voltak, tanúságot téve a közéletben viselt egyéni szerepükről. Igaz, a szerzők időnként összekevernek dátumokat, neveket, de nem is az eseménytörténet megrajzolása, az események pontos lejegyzése a legfőbb erényük, hanem annak bemutalása, ahogyan azokat látták és ahogyan azokat megélték. A nagy időbeli távolság a történések és a feljegyzések között - 1—5 évtized — módot ad a szerzőknek arra, hogy sokszor végiggondolt ítéleteiket, véleményüket elmondják. Nélkülük kevesebbet tudnánk akár a dunántúli eseményekről, akár a nemzetőrökről, az önkéntes szabadcsapatokról vagy a szabadságharc végnapjairól. ítéleteikben szubjektívek ezek a visszaemlékezések, és éppen ez igazolja, hogy a sorok őszintén átérzett gondolatokat rögzítettek. Az írások sok mindent elárulnak az írókról, személyiségükről, magatartásukról. A könyvben megszólaló emlékezők nagyon különböző egyéniségek: nem egyformán látnak, nem egyformán gondolkodnak, nem egyforma színvonalon írnak, más-más társadalmi csoportokat, korosztályokat, vidékeket képviselnek. Különböző a társadalmi helyzetük, műveltségük. Valamennyien tevékeny részesei voltak az 1848-49-es eseményeknek, s ez különböző mérték-