Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - Faluzások

se, hogy melyik terjesztessék fel hoszabb vitára adott alkalmat, míg végtére is néhány szava­zattal a felirati párt győzött Julius 6-án, mely feliratot Aponyi György a felső, Giezy Kálmán alsó házi elnökök Julius 8-án terjesztették a Császár eleibe; - melyre a kormány Julius 21-ről ujjabb leirattal válaszolt, mely ellen az ország gyűlés ujabb még határozottabb formában stili­zált feliratot terjesztvén fel, azt már az ország gyűlés vita nélkül egyhangúlag elfogadta. Mély­ít; azután Augustus hó 2 I -ről az ország gy ülést feloszlató leirat érkezett, mely ellen az ország gyűlés ünnepélyesen tiltakozván, tényleg fel is oszlott, megadta ugyan az irányt az országnak a passiv resistentiára kimondván, hogy az ország gyűlés feloszlatatott a nélkül, hogy az adót megszavazta volna. Tehát az adó törvénytelen lévén, azt fizetni nem hazafias dolog. Ezzel az ugy nevezett kurta 48-nak vége szakadt és mi is főispánostul haza mentünk makkot sütni, a nélkül, hogy a hivatalunkat valakinek átadtuk volna. Mielőtt azonban Kálióból eljöttünk volna a megye gyűlés feloszlása után másnap reggel megyei tisztviselők és megye bizottmány i tagok öszegyűltünk a ref. templomban és ott elhatá­roztuk, hogy tömegesen menjünk a Megyeháza kapujához és megkísírtsük a bemenetelt, de a mint oda értünk a kapu alját gyalog katonákkal megrakva találtuk, kint pedig a kapu előtti téren 24 darab Csendőr ált egy tiszt vezérlete alatt, a kiknek fedezete alatt a kormánybiztos, valami Kiss nevű fogadott benünket és a Kállay Ödön felszóllítására kijelentette, hogy miu­tán a megyei bizottmány feloszlatva van, bizottmány] tagokat be nern bocsájthat, ellenben azon megyei tisztviselőket, a kik a Februári pátensben megalapított alkotmányt elfogadják, s azok melett szolgálatukat felajánlják örömmel fogadja és igen boldognak érezné magát, ha valarnenyi tisztviselőt alantassai sorai közt tisztelhetné és felis hívja ugy a jelen, mint távol lévőket, hogy jelentkezzenek mielőbb állásaik elfoglalására. De bizony valamenyien elutasítottuk a felhí­vást, egyedül az öreg Vay István jelentkezett nálla később és szóigált a provizórium alatt, mint a Báthori járás főszolgabírája. A kormánybiztos azután csődületet hirdetett az országba, s ugy sikerült neki a világ négy tájáról ösze lakozni a tiszti kart, még pedig Alispánokul két elsze­gényedett Öreg urat Becske Lajost és Ábrányi Aurélt, főjegyzőül valami Ötlik nevű került Biharból, főügyésznek Krúdy Gyula Nógrád megyéből és a még el nem széledt Back hivatal­nokokból megyebeliekből is, de kerültek idegenek is, nállunk is vóll egy Szemcsák nevű atyafi Morvából. Szóval visza állott a régi rendszer, de ujj felszereléssel és alkotmányt szimulálva, csak az emberek egy része volt más, több volt közöttük a magyar honi, itt nállunk leginkább Gömör és Szepes, Liptó megyei vóll Hurbanisták, mint Vihellis, Daxner, Bakulini, Duholocki sat. Oláhok is akadtak, mint Vattor, Drágos, de szerencsére átalyában kevés tudománnyal, s még kevesebb ügyeséggel bírtak és maguk is érezni látszottak csekély voltukat és nem sok vizet zavartak, szerényen meghúzták magukat, se jót, sem roszat nern igen voltak képesek produ­kál ni. Hanem sokkal ügyesebbek voltak a pénzügyi közegek megválasztásánál. Olyan szemen szedett rablásra, zsarolásra termett egyéneket tudtak szerezni adóhaj tokul, a kik a kezeik alá rendelt katonákkal legelsőben is a legjobb hazafias szellemű, legelőkelőbb urak házait rohanták meg. Jelesül egy Faller nevű Mármarosi Oláh Somossy Ignáez vóll alispán házához 120 Uhlá­nussal szállásolt be és miután heverő marháit, sertéseit leölték és megemésztették, szántó ökreit vették sorba, mire azután Somossy nehogy jövő évre reménylhető termésétől is megfoszák, szántó jószágai elpusztítása által kénytelen volt befizetni adótartozását. Éppen így járt el Gróf Dessewffynél Szentmihályon, a mi vidékünkön pedig egy Bozsenyik nevű Cseh vagy Morva származású egyén tette magát hírhedté. Előre hozták a hírét, hogy olyan kegyetlen, s a nevét is onnan kapta, mert az Isten is megnyikkan, ha ráteszi a kezét mint adó hajtő, fent is maradt az enrlékezete, sok évekig minden adó hajtót Bozsenyiknek neveztek rólla. En azonban ugy tapasztaltam, hogy éppen nem volt kegyetlen a katonák beosztásánál, sőt ellenkezőleg, beosz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom