Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

Megkell még említenem, hogy a midőn Pest alól kiindulva Taksonyba érkeztünk, és még az nap délelőtt napiparancs írás végett a zászlóaly irodájába szokás szerint minden századtól egy egy altiszt ösze gyűltünk, megjelent ott egy Barsy nevű hadbíró és a segédtisztől egy altisztet kért két legényei, altisztül engem szólított fel a segédtiszt, azzal bíztatva, hogy legalább visza mehetek még egyszer Pestre, mire örömest vállalkozván elmentem Barsyval előbb egy gazdatisztnél, hol a házi gazdát letartóztatta, és egy vele volt 52-ik zászlóaljbeli altisztéi és két legénnyel Pest felé indította, azután elmentünk a R. Cath. Plébánoshoz, a kit szintén letartóztatott, iratait és mintegy 300 frtnyi ezüst pénzét elkobozta és Pestié Patay István ezredes térparancsnokhoz szállítás végett nekem által adta. Az öreg pap igen meg vőlt szeppenve, a midőn Soroksáron végig fiák ereztünk, minden cselédnőtől, aki a közkutakról vizet vitt, vizel kért, nem bírta szomját eléggé oltani, Pesten az utzai gyerekek látva, hogy fegyveres katonák közt kísírtetik, a bérkocsink után gyülekeztek és még hajigálni is kezdették, alig tudtam őket visza riasztani. Pesten azután átadtam a Mátyás király szállodába székelő Patay Ezredes térparancsnoknál, a ki a papírzacskóba bepakolt ezüst pénzből a fiákerest kifizetvén és egy marékkal nekem is borravalónak átadván, a többit olvasatlanul íróasztala fiókjába dobta, és velem még tréfált, hogy behoztam a papomat, hisz ismerlek, hogy pápista vagy, s azzal menetlevelemet láttamozván azt mondta, hogy servus, elboesájlott, én pedig a Pilvaxban töltvén az éjszakát, hajnalba bérkocsin utaztam Taksonyba, honét még az nap délután Sziget szentmiklősra mentünk át, s onnét másnap reggel mentünk tovább Ercsi felé, a Duna mindkét ágán kompon menvén állal. Buda ostroma alatt igen jól éltünk, a szomszédos községekből Budaörs, Promontor, Tétény, s több közeli helyekről a Sváb asszonyok minden nemű süteményeket, tej, vaj, túrót hordtak be, mit a legénység, melynek pénze a táborozás alatt meggyűlt, örömest vévén, különösen kenyér illetőségét átvenni elmulasztotta, mely azután a szakaszvezetőknél balomra gyűlt, a mit azután a Budáról kiszorult és leginkább Promontorba menekült lakosok tőllünk szakaszvezetőktől vásárolták, sőt én egy Budáról a belvárosból kihajtott nővel, kinek férje azonban nője [84] állítása szerint a Németek általt bent lett tartva több polgárokkal együtt, minthogy őt, mint Csehországi származásút hozzájuk tartozandónak ítélték — tehát a kérdéses nővel olyan egyeségre léptem, hogy ő hus és kenyérrel általam bőségesen elláttatván, azért nekem naponként, ebédet és vacsorát hoz be Promontorről, hol két kis gyermekével és egy nagynénjével szállásolt, fehérneműimet tisztába, s így én teljes kényelemben éltem és ő sem szenvedett szükséget, a menyiben még pár forintnyi pénzbeli segélyt is nyújtottam neki, mit azonban férje a vár bevétele után köszönettel visza adott nekem, holott sub rosa legyen mondva a különben csinos kis német aszony ka azért megszolgált nekem, leginkább a vacsorák behozatala alkalmával hoszabban időzvén nállam. Zászlóalyunk nagy tétlenségben töltötte napjait az ostrom ideje alatt, a mi telepedésünk helyére soha egy ágyú golyó sem tévedt, egy párszor láttunk fellettünk magasan átrepülni 24 fontos sima lövegeket, melyek azonban a hátunk mögött jő távol tanyázó Vürtemberg huszárok tanyáin is tul haladtak. Szinte jól esett, ha az ágyú fedezel végett a Gellért, hegyre kellett felvonulnunk, de ez is az egész ostrom ideje alatt alig került reánk háromszor, vőlt még ezen kívül egy csekélyebb szolgálatunk, a hol szintén megfordultam egy párszor, ugyanis a Promontor felé vezető ut oldalán lévő úgynevezett Nádorkert. iránt egy talpakra épített, úgynevezett repülő híd épült a Dunán, még pedig annak mindkét ágán, melynek a Budai oldalon lévő végének őrzésére egy század gyalogság lett felállítva, melynek feladata volt, hogy a hídon engedély nélkül senkit át ne bocsásson. Napközben kevés czivil ember fordult meg a hídon, este felé azonban kivált a szép nők mind sűrűbben jöttek Pest felől. Hát bizony azoktól nem nagyon követelgettük az engedély levelek megvizsgálására rendelt altisztek a paszust, a helyett