Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

totta az ellenségtől, Perezel pedig a Ráczokat fékezte meg, sánczaikat elfoglalta, valóban ilyen örömtelyes Húsvétja századok óta nem volt a Magyarnak! Az Isaszegnél csatázott Klapka, Damjanics és Aulik által vezetett I-, II- és III-ik hadtestek ezen örömnapra Gödöllőre Concentrálódván a Kormányzó és vezérek előtt el léptettek, ez alkalommal történt, hogy a midőn a III-ik és 9-ik zászlóalyak vonultak cl a Kormányzó levett kalappal fogadta őket, a midőn pedig a 48-ik zászlóaly léptetett el, Damjanics a zászlóalyat megállítván Rakovszky Sámuel őrnagynak ezen emlékezetes kijelentést tette, „Őrnagy ur! Különös örömömre szolgál, hogy nekem jutott a szerencse Görgey tábornok megbízásából a tegnap kivívott nagy csatában kifejtett vitézsége, s bátorságáért a haza nevében köszönetet szavazni a Zászlőaly áriak, adja tudtul ezt a vitézeknek, mondja rneg nekik, hogy megemlékezvén a tegnapi napra, ezután is hasonló bátorságai küzdjenek. Isten oltalmazza Önöket, éljen a Zászlóaly, éljen a haza, és szabadság!" mit a zászlóaly végig halgatván felkiáltott, hogy éljenek a vezérek, éljen Damjanics, éljen Rakovszky; szóval az azon évi nagypéntek a magyar hadseregnek egyik legdicsőségesebb napja volt, a mikor is az őszes osztrák főerőt Vindisgréez, Jelasics és Slikk őszes hadosztályait, egy félnapi véres csatában telyesen megverte, és a Pest alatt épített sáncztáborba szorította, egy részét pedig, mely Göcz tábornok alatt Váez felé retirait, Damjanics Vácznál már April 10-én megtámadta és megverte, a hol maga a vezér is Göcz tábornok elesett, és ugyan csak Váczon Görgey által katonai dísszel eltemettetett, ezen csatában mi nem vettünk részt, mivel az Aulik hadteste Vindisgréczet követte Pest felé, de Czinkotától keletnek álló fensíkon táborba szállott, mind a meiert, anyiban részesültünk a diadal mámorában, hogy Aulik karsegédje Papp Lajos alezredes ajánlatára zászlőalyunk dalárdája elrendelve lett a Göcz temetésére, és azon 16-án mégis jelentünk, és a Váczi közönséget szabatos, és telyesen iskolázott éneklésünkkel fel lelkesítettük, női részét pedig könyekre fakasztottuk, a kik aztán nemcsak a halott koporsóját, de fövegjeinket és melleinket is élő virág csokrokkal díszítették fel, majd később a halotti torban is, melyet a városi hatóság rendezett meghíva lettünk és ott hazafias dallainkal mulatattuk a jelenvolt főtiszti kart és közönséget, a nagy Damjanicsnak a temetés kezdetén elzenget azon ismeretes ref. temetési énekünk nyerte meg tetszését, hog)

7 „Míg nyugtalan kebellel futunk, magas ezélok után sat.," melyhez ügyes énekvezetőnk Nag)

7 Sándor szakasz vezető igen jó alkalmi egypár versszakot Componált, ezt a torban Damjanics kedvéért többször megismételtük. Nem voltunk mi olyan a világból kitaszított és egyedül a katonai dolgokkal foglalkozó zsoldos katonák, a kik a világ folyásáról semmit sem tudnak, vag)

7 azzal nem törődnek; mi tudtuk, hogy miért harczolunk, a haza, a nemzet szabadsága és függetlenségének szent eszméje hevítette kebleinket, a legforróbb érdekeltséggel igyekeztünk hírlapokbői, napi parancsokból, magány levelezéseinkből tudomást szerezni minden ide vonatkozó eseményekről, s így állandóul tudomással bírtunk nemcsak azon eseményekről, melyeknél személyesen jelen lehettünk, hanem azokról is, a melyek távol tőllünk történtek; én például jó anyámtól, és vele houlévőEliz nevű ifjabb nővéremtől küldött levelekből tudtam meg, hogy még a 48/49-iki tél folyamán Mármaros megye éjszak keleti részébe Bukovinából betört Urbán osztrák tábornoknak egy osztálya, mely betörés visza verésére a szomszédos megyékből nemzetőr csapatok gyülekeztek Mánnaros megyébe, hová Szabóles megye is egy zászlóaly nemzetőrt küldött Kállay Emánuel másod Alispán vezérlete alatt, melyben anyámnak még othon lévő Ádám nevű fia is elment, kik az Urbán részint rendes, részint Oláh felkelőkből álló csapatait előbb Borsánál, majd Strinbujnál megvervén, az országból kikergették, lapokból olvastuk, hogy az osztrákok Galiciának Bereg megyével határos részeiből egy sereg osztály, Fogel nevű német generális vezérlete alatt a vereczkei szorossori betörvén az országba, a Latoreza völgyén Munkács felé igyekezett, és ellenlábasra nem találván egész Podheringig előrenyomult, hol azonban a Munkács és