Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

nagyobb sereg vonulni, előbb lovasság, azután gyalogok, ágyuk, a legényeknek fövegei veres taluval, veres pántlikával voltak díszítve. Én csapatommal fegyverbe állottam az útszélen mindadig, míg egyszer egy Őrnagy lovagol egy zászlőaly élén, a ki mosolyogva intett üdvözletet felém és utánna lovagló segédjéhez szólva rám mutatott, a segéd hozam ugratott, s azonnal egymásra ismertünk, az Őrnagy Beöthy György volt 10-ik zászlőaljbeli főhadnagy, segédje Jászay Miklós ugyanottani közlegény czimborán volt. A zászlőaly pedig az Egerben alakított 26-ik számú volt, melyben több egri jogász társaim, mint tisztek és altisztek szolgáltak és számosan hozzám gyülekeztek s örvendeztünk a találkozásnak, névszerint Elek Kálmán, Siskovics János, Ivády Miklós, Kovács Jősi, Szabó Imre, sat; ezek aztán elbeszélték, hogy ők azért hordanak veres tollat, pánüikát, mert ők t.i. a Klapka serege republieánusok, a Görgey serege pedig monárchista, azok fejér tollat viselnek; hát mi ilyenről nem tudtunk semmit, csak azt tudtuk, hogy a kutya Német megtámadta a Hazánkat, azt védenünk kell, elakarja rabolni nemzetünk szabadságát, azt nem szabad engednünk utolsó leheletünkig, ezt kijelentvén nekiek zászlőaly uk után tovább haladtak, Elek Kálmán ösze ölelvén s csókolődzván velem azzal búcsúzott el, hogy csak őrizd pajtás tovább is az öreget a hátad megett, (a feszületet) hogy át ne szökjön a németekhez. Másnap azután mi is utánuk indultunk Szíhalom-Maklár felé, és Makiáron meghálván Február 26-án délután Kaálon tul találkoztunk az előnyomuló osztrák sereggel, melyei azonnal ágyú harczba bocsájtkoztunk, a mely alkonyatig tartott, éjjel Kaálon háltunk, másnap dél fele ujjból megkezdődött a csata, a mely azonban a szélső balszárnyon, a hol a Szekulics féle hadosztály álott, megint csak ágyú tüzelésre szorítkozott, csupán a lovasságunk rohant előre egy pár atakra, de azzal tértek visza, hogy az elenséges lovasság nem várta be a támadásukat, hanem visszavonult, azonban jobbról melettünk Kápolnánál és Kompoknál egész délután heves csata folyt apró fegyverekkel, sőt mint a nagymérvű ágyudörgésekből, melyeket a közeli Mátra hegység viszhangja többszörösen ismételve vert visza, megítélni lehetett, Verpelét környékén még nagyobb erővel folyt a csata, mint Kápolnánál is, késő délután Klapka tábornokot láttuk segédjeivel mögöttünk átvonulni, a mi után csakhamar elkezdettünk vissza vonulni, és Kaál és Kápolna községek közti alacsony homok dombokon állottunk összesen kilencz zászló[65] aljai egy koszu csatavonalba. Három üteg ágyú pedig a zászlóaljak közötti hézagokat töltötte ki féliitegenként. Minden zászlőaly egy századot csatáriánczba küldött előre, lovasságunk a hátunk mögött foglak állást. A csatárláncz vonal a két község közti temetőket és a községeket foglalta el, és a közeledő ellenséges lovasságot visza verte. Azután gyalogos csatárok próbáltak szerencsét, de azok is csak hamar visza húzódtak, nem bírván kiálni a fedett kelyrőli lövöldözéseinket. Egy ideig azután csendességben vártuk a további fejlődést, mely alatt előbb egyik zászlőaly t.i. a balróli legszélső, a 4-ik és a 7-ik kuzódott hátra vagy 300 lépéssel, s ott csinált fronint azután a 2-ik, 5-ik és 8-ik tette ugyanazt, mindeniknek a csatárláncza utána húzódott és megfelelő távolságban helyezkedett el, a 3-ik, 6-ik és 9-ik még az első vonalban maradt, a midőn éppen előttünk a Kaáli temetőkkel szemben egy dombra felnyargalt egy ágyú osztag 4 ágyúból álló és kezdett a mi hátulsó vonalunkra tüzelni. Mivel tüzéreink éppen a hátulsó vonalban leendő elhelyezkedéssel voltak elfoglalva, azonnal nem viszonozhatták az ellen ágyúzását, hanem mi a kik még a káli temető bokrai közt voltunk csatárlánczba, a töllünk alig pár száz lépésnyi távolságra tüzelő ellenséges ágyuk körül forgolódó tüzéreket sikerrel kezdtük lövöldözni, erre a domb mögül könyfí lovasok vágtattak elő, de azok is lövéssel fogadtatván, egy kanyarodás után, mely hat-hét ember és ló veszteségbe került viszanyargal tak, erre az ágyuk is visza húzódtak mire azután a mi zászlóalyaink is viszaindultak és a hátulsó vonalban állókon tul megfelelő távolságra csináltak frontot általuk oda követvén, majd a többi zászlóaljak húzódlak hátra e vonalig, a hol azután még alkonyat tájig vártunk, a mikor azon-