Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

Centrumban igen erős ágyúzás vette kezdetét, az ellenség a legnagyobb részben kaszás és rosszul fegyverzett nemzetőrökből álló centrumunkat nagy erővel támadta meg, mely az erőss ágyúzást nem bírván kiálni rendetlen futásnak eredt, minek folytán támadt hézag kipótolható [53] nem lévén, a két szárnynak is visza kellett vonulni, s azon igyekezni, hogy a Lajtha folyón visza menve egyesülhessen, és a folyam vonalon sikeres ellentállást fejthessen ki, a mi miután a hadi gőzös a Dunáról az ellenség bal szárnyára intézett erős ágyúzással azt megállította, Répásy ezredes pedig ezredével, a Vürtemberg huszárezreddel az ellen előnyomuló Vasassait két ízben megfutamította, és egy üteg ágyúval az ellen jobb szárnyát viszavonulásra kényszerítette, sikeresen végre is hajtatott; és miután az egész sereg a Lajthán átvonult és annak jobb partján kedvező állásba helyezkedett, az ellenség is a további támadással felhagyott, mi pedig az éjjelre Lajtha újfaluba száltunk visza, hol néhány napig időztünk, s ónét ismét Engerauba Pozsonnyal szemben lévő kis faluba jöttünk, ahová be is szállásoltunk, s ott töltöttünk békességben két hetet, naponként gyakorolván az ujjonczokat a menetelés, és fegyverforgatásban, amelyekben a tiszt urak kevés részt vettek, a kiknek nagyobb része a régi bakák közül való lévén ügyünkért nern nagyon lelkesültek, sőt a Schveháli csata vesztés után egy pár; azok közt az én Századosom is Mernyák nevű Cseh származású ember eltűnt a zászlóalytól, halomás szerint átszöktek az ellenséghez. Itt időzésünk ideje alatt láttam először Répássy Mihály huszár Ezredest, a mint ezredje élén a falu alatt elvonuló ország uton Köpcsény felé lovagolt, de oda nem ment, hanem Liget falu és Köpcsény közötti síkon táborba szállott, hová az elszökött századosunk helyére a borsodi nemzetőröktől kinevezett Jekelfalusy László századosom, megtudva tőllem, hogy Répássy val közeli rokonságban vagyok, t.i. az én anyai nagy Apám Marusi Olasz Jósef és a Répássy annya M. Olasz Mária testvérek voltak, szándékozott velem ki menni, de míg Fiechament felé előőrségen voltunk, ugyan azon a napon egy divíziót Köpcsénybe beszállásolva az ezred többi részével Mosonba marsírozott, mi pedig pár nap multával Lajtha újfaluba mentünk, és ott szálásoltunk egész Deczember hó közepéig, az előőrs vonal öszefügését tartva fen a Parendorf és Gatten dorfon lévő különítmények között, hol az ellen előőrseit háborgatni előnyomul ásókat rendeztünk mindadig, míg attól el nem tiltattunk. Deczember hó közepén egy reggel épen előőrsön voltam szakaszommal a Neudorfés Gattendorf közötti erdőcskében, a midőn ugy nyólcz óra tájban előbb egyes puska lövés, majd ágyú dörgés halott Parendorf felől, sőt körjáró patrolom is jelenti, hogy szemben velünk hoszu lovas csatárlánc nyomul előre, mire én embereimmel az erdő árkolását elfoglalván a már közelre érkezett vasasokra tüzeitettem, kik közül kettő lefordult a lóról, egy pedig lovastul együtt bukott fel, erre a lovasok visza fordultak és jő mesze eltávoztak, míg e közben kis csapatomat végigjártam, láttam, hogy Neudorfon már a német lovasok járnak az utcán, a mi zászlóalyunk pedig tul a falun lévő domb oldalon gyors léptekkel vonul visza felé, az előőrségen kint vőlt századunk három szakasza pedig Gattendorf felé közelget; s így nekünk is arra kellett volna húzódnunk, de míg oda érhettünk volna, a nagy számú elenséges lovasság utunkat elvágta volna, már arra biztattam a velem vőlt 38 embereimet, hogy miután elmenekülnünk lehetlen. az erdőbe várjuk meg az ujjabb támadást és ott utóisóig védekezzünk, de ne adjuk meg magunkat; azonban volt egy Neudorfban hozzánk beállót Svehácz fiu embereim közt, a ki biztosított, hogy a Lajtának egy régi oldal folyásán elvezet bennünket Gattendorf mögé a nélkül, hogy az ellenség a folyás oldalain lévő náddal vegyes füzestől megláthatna, melyen a folyás [54] medre befagyva lévén sikerült is elmenekülnünk és a Gattendorfi különítményhez csatlakoznunk, de századunk többi részét már akkor ott nem találtuk, mert az elkerülve Gattendorfot, a zászlóaljhoz vonult be, és azzal együtt más uton húzódott Óvár felé, mi,pedig a gattendorfiakkal Köpcsény felé mentünk, a hol nagyobb sereg résszel találkoztunk, melyei még az-