Forrai Ibolya szerk.: "Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak..." - Negyvennyolcas idők (A Néprajzi Múzeum forráskiadványai 4; Budapest, 1998)

„NAPLÓJEGYZETEI KRASZNAY PÉTER KEMECSEI LAKOSNAK..." Visszaemlékezések, 1830-1861 - A szabadságharc

a mint a kisleány bár elég folytott hangon visongott megélyeneztek és megtapsoltak bennüri[48] ket, s reánk akarták nyitni az ajtót, de a leány azt belülről bezárta. Azután kimenvén a teremben mulató társainkhoz, azok nagy zajjal fogadtak, s bériünket vőlegény és menyasszonynak nevezvén ki, kimondották, hogy a mi lakodalmunkat ünneplik, és ezen tréfán mindadig igen kedélyesen mulattunk, míg a belvárosból kihalatszó takarodó végett vetett a mulatságnak; a mit még szívesen folytatunk volna, a lányok nagyobb része könyes szemmel búcsúzott tőlünk, kivált az én menyasszonyom vigasztalhatlannak látszott, s nem is bocsájtott adig karjai közül, míg megnem ígértem, hogy másnap is eljövök hozzá.) Másnap reggel hat órakor azonban az elkészült töltényeket apró fenyő hordókban hat szekérre felpakolván Ujjpécs, Katarinfelden keresztül Nag} becskerek re szállítottuk a vett parancs szerint mindenütt csak az utczákon tartva pihenőt, úgyhogy éjjel i 2 órakor N.Becskerek főterén állapodtunk meg s ott vártuk be a viradtát ébren, a mikor a töltények átvétetvén töllünk szállásainkra térhettünk pihenni. (Ily módon a kis menyasszonyomnak ígért látogatás elmaradt.) Pár nap múlva egy kora reggeli órában allarmot doboltak, minek folytán a városnak éjszaki végére kivonulván, ott az egész ottani sereg rész ösze gyúlt; a lovasság egy része három ágyúval Botos felé kémszemlére indult, a sereg többi része letelepedett. Hogy az idő jobban teljen Kiss Ernő ezredes oda rendelte a Hannover huszárok bandáját a 10-ik zászlóalyhoz és biztatott bennünket, hogy tánezoljunk, a mint Kiss Ernő maga is odajött, négy híres tánezos fiu u.m. Farkas Pista és Fóris Pista Ugocsából és Csajkos Gyula és Diószeghy Pali Szabolcsból kiállottak a magyar szólót járni, a mi Kiss Ernőnek nagyon megnyerte a tetszését; leszállott lováról, s ugy gyönyörködött a valóban elegánsnak mondható tánezban, a mikor bevégezték hozzájuk ment és kijelentette, hogy ha közönséges paraszt fiuk lennének pár forint borravalóval jutalmazná őket, így azonban azt hiszi kedvesen veszik, hogy egy-egy pár finum szivarral kínálja meg, a mit természetesen nagy örömmel is fogadtak. Pár órai időzés után jelentés jött visza a szemlére ment huszároktól azzal a jelentéssel, hogy mint egy három ezernyi Rácz felkelő Szárcsán keresztül N.Kikindára törekszik, kiket mégis támadtak, de be nern várták a támadásukat, hanem sietve elhúzódtak; akkor a sereg többi része visza ment a városra, de a 10-ik zászlőaly 5. és 6-ik százada és két század Máriásy gyalogság Melericzére gyalogoltunk, hol az előre megrendelt ebédet elkeltvén az oda kirendelt szekerekre ültünk és estére Beodrára értünk, hol csak adig maradtunk, míg a szekeresek lovai pihenőt tartottak és etettek, magunk is szunyadtunk valamit, azzal tovább indultunk; s csendesen haladtunk N.Kikinda felé, az utunkban ösze találkoztunk a Szárcsa felé kiküldött huszár osztályai és ágyukkal, s akkor bátrabban haladtunk, ugy hogy viradatra N.Kikinda alá értünk, hol a Város belsejében tüzeket láttunk és zajt, lármát, sőt egyes lövéseket is halottunk; akkor leszállotlunk a szekerekről és századokra oszolva a Város felé nyomultunk, hol a város alatt lévő téglavető gödrökben a Szárcsa felől érkezett felkelők elhelyezve lévén, bennünket lövésekkel fogadtak, de a tüzéreink is egy pár sikeres lövéssel segítségünkre jővén, esak hamar kivertük őket a posi ti ójukból, s utánnuk a város belsejébe nyomultunk, hová más oldalról Zsombolyáról Nagy Sándor ezredes is seregével benyomulván, a városbeli Magyar és Sváb [49] lakosokat, kiket a Ráczok fosztogatni és gyilkolni kezdették, megmentettük és a főbb kolomposokat mintegy 30-40 embert elfogván, egy csapat huszár kisíretében Becskerek felé útnak indítottuk, magunk pedig ivó edényeinket a letartóztatottak pinczéiből megtöltvén, és az ott rekedt felkelőket lefegyverezvén, szekereinken haza indultunk Becskerekre és késő éjjel oda mégis érkeztünk, Nagy Sándor ezredes pedig seregével N.Kikindán maradt és az ott megzavart közcsendet helyre állította. A Járkovácz felől érkezett Ráczok nagy része elszéledt, a kik pedig a vereség után visza felé törekedtek, Botosnál az utánuk siető huszárok által utóiéretvén telyesen szétszórattak.